Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)

Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - II. Harrasi Herzan Ferenc gróf bíboros

Mondassanak érte 100 szentmisét s az egyházmegye szegényei közt ezer frt.-ot osszanak szét.

2. A székesegyháznak hagyja összes közönséges miseruháit s egyet a finomabbak közül, mely hímzéssel készült s azonkívül összes szertartási könyveit.

3. Hűséges titkárának, Emilianinak, kiről nagy elismeréssel emlékezik meg, 2.000 frt.-ot hagyományoz s útiköltséget, ha hazájába óhajtana visszatérni.

4. Szolgáinak egy évi bért.

5. Általános örökösökké unokaöceseit: Herzan Károly és Xav. Ferenc grófokat teszi.

6. Végrendeleti végrehajtóul felkéri Eölbei Nép. János olvasókanonokot, „ezen érdemdús, szeplőtelen életű férfiút; tisztségem s az igazságosság követeli, hogy őt, mint a szombathelyi egyházmegyében rendkívüli érdemeket szerzett egyént, a Császár s Király kegyeibe legalázatosabban ajánljam.“1) „Hogy lelkem őszinte háláját vele szemben ezen utolsó alkalommal is bebizonyíthassam, hálám emlékéül értékes képeim egyikét saját választása szerint neki hagyományozom s ajándékozom.“ Fájdalommal emlékezik meg székesegyházáról. Eölbeire hivatkozik, mint aki tudja, mennyire szerette volna építését folytatni, de sajnos, nem állott módjában, hogy oly állapotba juttassa, amilyenben szerette volna halála után hagyni.

Végül bocsánatot kérve mindazoktól, akiket valaha megbántott, lelkét az egy igaz hitben az Úr Jézus által teljes bizalommal a mennyei Atya kezébe ajánlja.

Június 7-én Herzan Károly gróf jelenlétében bontotta fel a szombathelyi káptalan a bíboros végrendeletét. Tartalma mély szomorúsággal töltötte el a kanonokokat s az egyházmegyét.2) Abban bíztak u. i., hogy a bíboros, ha már életében nem tudta a székesegyház építését befejezni, halála után bőkezűen fog róla gondoskodni. Annál inkább hihették ezt, mert a bíboros többször tett ily értelmű kijelentést. Arra gondoltak s tán joggal, hogy a beteg és már alig eszméletnél levő

') „Virum plenum meritis, vitaeque integerrimae, quem tamquam de hac Dioecesi Sabariensi optime meritum Clementiae Caesareo Regiae ut humillime commendem Officium meum et Justitia exigit.“

2) Téves tehát Brunner állítása: „Testament war keines vorfindig. Seine reiche Bibliothek ... verblieb dem Bistum Steinamanger, Vermögen hinterliess «r keines.“ Die theol. .Dienerschaft 5. 1.

222