Géfin Gyula (szerk.): A szombathelyi egyházmegye története I. 1777-1928 (Szombathely, 1929)
Első rész: A szombathelyi egyházmegye püspökeinek élete és működése (1777 - 1843) - I. Felsőszopori Szily János
Szily lelkének is volt ily vezérlő csillaga. Rómában szent Péter sírjánál kapta meg lelkét a magasztos felfogás az apostolok feladatának nagyszerűségéről, ez uralta lelkét s ezt igyekezett megvalósítani a zseni értelmével, a szentek önfeláldozásával. Erezte, bogy ifjú egyházmegyéje számára nagy dolgokat kell alkotnia, üdvös törvényeket kell hoznia, szent életével példát kell mutatnia, ő, az egyházmegye alapítója, minden szerénysége mellett is érzi, tudja, hogy minden tette gondviselésszerű egyházmegyéjére nézve s ezért hagyja meg végrendeletében, bogy összes iratait, még a magánjellegűeket is őrizzék meg s helyezzék el a szemináriumnak a székesegyházi könyvtár számára fenntartott helyiségében.1) Az apostolok mélységes felelősségérzete és szerénysége hatja át. Mindenki bámulja, — ő maga soha sincs megelégedve önmagával. Az ő eszményei sokkal magasabban járnak, mint mindaz, amit megvalósíthatott. Meg van benne az apostolok vértanúi lelkülete. A vértanúk bátorságával s rendíthetetlen hűségével hirdeti hitét s vallja meg egvházias szellemét akkor is, mikor a fanatikus luteránus életét akarja kioltani, akkor is, mikor ezzel II. József haragját s a kegyvesztettség súlyos hátrányait vonja magára. A kegyvesztettség nem szegi szárnyát. Szemeit Krisztusra emelve az apostolok lelkesedésével küzd tovább s adja oda életét s minden erejét Krisztusért és szeretett jegyeséért, az anyaszentegvházért. ,,Deus meus et omnia“2), ezt a fohászt írta Szily annyiszor fogalmazványaira. ,,Én Istenem és mindenem!“ hányszor szállhatott fel e fohász meleg szeretettel leikéből, melyet az apostolok szeretetével teljesen odaadott Istenének! :jí # & Szily értelmi tehetsége rendkívül sokoldalú. Kitűnő teológus, filozófiai és teológiai doktor, elméleti tudását dicsére- *) *) „ ... Omnia quoque Scripta mea Privata ad Archivum Episcopale non spectantia, eidem Ecclesiae meae Cathedrali lego, ea cum conditione, ut in Bibliotheca librorum donatorum serventur . . .“ (Végrendelet 4. p.) Szily magániratait sajnos nem a szemin. könyvtárban helyezték el, hanem a püspöki palota egyik szobájában, ahonnan a palota padlására kerültek, ahol nagy részük elpusztult. 2) „Én Istenem és mindenem!“ 136
