Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

I. fejezet: Külső történet

zása a helyi plébános feladatköréhez tartozott, a felelőséget értük ő viselte. Szűcs Antal kőszegi plébánosnak ebben a minőségben 25 árva elhelyezéséről kellett gondoskodnia. Az árvaházi anyakönyvek elszállítása s az összes levéltári anyag és ingóságok mozgósítása következtében a hivatalos ügykezelésben félreértés könnyen adódó lehetőség volt az egyes fórumok között. így történhetett csak meg, hogy 1787 dec. 5-i leiratában arra figyelmezteti a helytartótanács a kőszegi plébánost, hogy a pozsonyi árvaházi igazgatóság beleegyezése és tudta nélkül ne fogadjon fel növendékeket, mert neki magának kell azokat eltartania.146

Elképzelhetni azt a megdöbbenést, amellyel a kőszegi plébános ezt a figyelmeztetést fogadta. Azonnal válaszol Szily püspöknek s elmondja, milyen alaptalan megrovásban részesült. A két növendék, akiknek önhatalmú felvételével vádolják, teljesen törvényes és hivatalos úton jutott az árvaházba. Az egyiket maga Szily vette fel még 1785 jún. 16-án, a másikat Geramb Ernő kapitány és igazgató Kőszegen tartózkodása alkalmával 1787 április végén. Ennek igazolására két bizonyító iratot is mellékel. Egyiket Hegyi János volt prefektus, jelenleg kőszegi káplán, a másikat Paár György városbíró állította ki, aki az árvák Pozsonyba elszállítása alkalmával lefolytatott hivatalos ténykedéseknél jelen volt. Fejtegetései további folyamán előadja, hogy ama gondoskodás miatt, mellyel az árvák ügyét ingyen kezeli és a felügyelet terhét viseli, továbbá a számukra szükséges ruházatot összekoldulja, sőt egyiket-másikat maga ingyen eltartja, mert a csekély kiutalt összegért nem hajlandók mindenütt eltartani őket, hanem kiutasítják lakásaikból, — bizony ezt a megrovást nem érdemelte meg, de még csak nem is képzelte, hogy ez lesz fáradozásainak jutalma. Most az ő hírneve a helytartótanácsnál meg van tépdesve és alaptalan gyanúsítással illetve, kéri a püskököt, hogy igazolja ártatlanságát és szerezzen neki elégtételt. Szily 1788 jan. 7-i felterjesztésében teljesíti Szűcs kívánságát s a helytartótanácsnál elégtételt szolgáltat neki.147

Több említésre méltó epizódról nem szól a Pozsonyban élő kőszegi árvaházi növendékek életkrónikája. Szily püspök mindvégig egyforma kitartással figyelte életsorsukat, évenként elküldötte az újonnan ajánlottak szokásos névjegyzékét a helytartótanácsnak és a pozsonyi igazgatóságnak és állandóan érdeklődött a növendékek előmenetele és magatartása iránt. A növendékek ugyan nem hallattak magukról, de lelkűkben állandóan ott élt a sóvárgás, hogy minél előbb viszatérhessenek régi otthonukba.148 Közben az idő haladt és elérkezett a nagy változások és események esztendeje: 1790, mely nemcsak a magyar történelemnek nevezetes dátuma, hanem a kőszegi árvaház történetében is sorsdöntő fordulópont. II. József, mielőtt

146 Helyt, leirat Szilynek 1787 dec. 5. U. o.

147 Szűcs levele Szilynek 1788 jan. 2. és Szily felterjesztése jan. 7-én. U. o.

148 V. ö. Szily felterjesztését 1790 ápr. 27, U. o.

82