Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

I. fejezet: Külső történet

végleg itthagyta volna rendeletéi özönével felkavart és megzavart birodalmát, belátta, hogy célt tévesztettek népei boldogítására foganatosított intézkedései. A megbánás és belátás tollat adott kezébe és 1790 január 28-án egyetlen tollvonással megsemmisítette tízéves működésének annyi és annyi bizonyára jószándékkal kieszelt és kiadott rendeletét. Csak hármat hagyott meg: a türelmi rendeletet, a plébániák szabályozásáról szóló és az úrbéri rendeletet. Egyebekben mindent abba az állapotba helyezett vissza, amelyben uralomrajutásakor, 1780-ban volt.

Szíly János is elérkezettnek látta az időt arra, hogy az árvaház visszaállítása érdekében lépéseket tegyen. Első kísérlete 1790 febr.

27-i felterjesztése volt, melyben az új árvák és konvertiták névsorát közli a helytartótanáccsal. Ehhez a felterjesztéséhez két kérést is csatol. Egyik a vendnyelvű növendékekre vonatkozik, akiknek Szombathelyre visszahelyezéséért, valamint az eltartásukra szükséges alapítványi összeg átengedéséért folyamodik. ígéri, hogy kezelése alatt nem lesz panasz sem az ellátás, sem a ruházat ellen, sem a nagy távolság miatt, mert az okok önmaguktól megszűnnek. Egyébként félő, hogy kétségtelenül bekövetkezik a vend vidéken a paphiány, melyet már is érezni s kénytelen lesz a plébániák szaporítása helyett azokat kisebb számba összevonni. Másik kérése, hivatkozással II. József utolsó rendelkezésére, mellyel mindent az 1780-as állapotba helyezett vissza, az árvaház visszaállítására vonatkozik.

II. József rendelete a jámbor intézményekre is kiterjed. Egyébként is, ha nem rendelkezett volna, hazai törvényeink értelmében eredeti rendeltetésüknek kell visszaadni őket. Ezért azt kéri a helytartótanácstól, hogy a pozsonyi árvákat, akiket Kőszegről elvittek, régi hajlékukba engedjék visszatérni, az alapítványt pedig az ő kezelésébe adják vissza.149

Erre a felterjesztésre a választ be sem várva Szily, április 27-én magához az uralkodóhoz személyesen nyújt be folyamodványt. Lépésének indítékául valószínű az a királyi leirat szolgált, melyet

II. Lipót március 14-én intézett a magyar nemes Karokhoz és Rendekhez jogaik és kiváltságaik biztosítására és elődje utolsó intézkedésének hatályba helyezéséről. Felterjesztésében elmondja az árvaház alapításának körülményeit, a házvételt, az Adelffy alapítvánnyal növekedését, ennek célját, a pátronátusi jog megosztottságát s hangsúlyozza a felveendő növendékek között a tótságiak elsőbbségi jogát, mivel azon a vidéken volt az alapítványi birtok legnagyobb része. Megemlíti azt is, hogy az árvaházat több, mint 27 ezer forinton építette, a növendékek száma közben a 60-at is meghaladta. Az Adelffy alapítvány összege 1787-ben már 87.477 forint

149 U. o. v - -83