Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
I. fejezet: Külső történet
lemásolás értelmében, hanem a kőszegi árvaház helyzetéből adódó és az alapítványok teherbíró teljesítményének megfelelő szempontok mérlegelésével. Már magában a formában is különbségek vannak. A tallósi árvaház szabályzata, melynek egy másodlat példánya a szombathelyi püspöki levéltárban is megvan, nem oly egységesen kidolgozott egészből áll, mint Apffalter munkája, hanem egyes személyekhez intézett instructiókból, utasításokból áll. Ehhez járul még a köznapi és ünnepi napirendre vonatkozó utasítás. A tallósi árvaház gondozását, mivel nagyobb volt, mint a kős'zegi —• 100 növendékre volt ugyanis méretezve — több személy végezte. Van instructio a házgondnok, a lelkiigazgató, az orvos, a rajztanító, a szobafelügyelők és felügyelőnők (4 és 5), a kapus, a szabó és a suszter számára. A kőszegi árvaház Szabályzati Tervezetében szerepel a prefektus, aki mindig egyházmegyei pap, egy oeconomus vagy gazdasági tisztviselő, a materfamilias (árvák anyja), a főzőnő, a kapus és a cselédleány. A Szabályzati Tervezet egy összefüggő egészet alkot és rendszeres áttekintést nyújt az árvaházi intézményről. A bevezető részben röviden vázolja az intézet eddigi múltját. Az első fejezet ezt a címet viseli: A kőszegi árvaház kormányzásának általános szabályairól. 37 pontban foglalja össze a szükséges előírásokat és tudnivalókat. Ebben részletes tervet olvasunk az építendő új árvaházi épületre vonatkozólag, melyet egy emeletre tervez a Szabályzat. Külön érdekessége az, amit a nemzeti iskolának az árvaházba beépítésével kapcsolatban javasol. A helytartótanács azt kívánta, hogy az elemi iskolát az árvaházban helyezzék el. Régebben Szilynek is ez volt a felfogása.98 Itt a helytartótanács kívánalmával szemben akarta Mária Terézia elérni, hogy idővel Magyarországon elterjedjen a selyemhernyó tenyésztése; gyárakat állíthatnak fel a selyem feldolgozására és nem kell a szükségletet külföldről beszerezni. A gyermekeket, mikor a megfelelő kort elérték, mesterség tanulásra adták. Az intézetből kilépők utravalóként új ruhát és kisebb hasznavehető dolgokat kaptak; az inasévek alatt a mester is megkapta a neki járó díjat. Ez utóbbi kiadásokat negyedévenként a templomokban történő gyűjtés révén kívánták fedezni. A ház Vezető személyzete a következő: lelki igazgató és házgondnok 300—300 forint fizetéssel, mindkettőt a királynő nevezte ki; továbbá az orvos, két tanító és egy tanítónő. Szerepel még egy mosónő, négy szobafelügyelő é6 ugyanannyi szobafelügyelőnő (patres familias et matres familias). Az intézmény kir. árvaház címet kapta. A legfőbb felügyeletet a helytartótanács gyakorolta s egyik tanácsosa lett az árvaház kurátora, gróf Balassa Pál, akit 1768-ban Berchtold gróf püspök követett a kurátorságban. 1775-ben ismét Balassira bizzák ezt a tisztséget. 1780-ban az árvaházat áthelyezték ugyancsak az Eszterházytól adományozott szempci fegyház épületébe. 1786-ban Pozsonyba, 1800-ban Győrbe került az intézet, ahol még kilenc évig állott fenn. A hozzája kötött alapítványokból keletkezett a győri árvaalap, amelynek kamatjait, az intézet eredeti rendeltetésének megfelelően, később is vagyontalan, katolikus vallású árvák segélyezésére fordították. V. ö. Fináczy Ernő: i. m. I. k, 190—2. 1. —— Gönczi Magdolna: i. m. 25—28. 1. M ,, . . . pro normali schola sufficientem locum in spatio orphanotrophii fore arbitror juxta nostram delineationem, quae et scholas normales et orphanos facile in se complecti poterit." Szily lev. Strodler kőszegi bíróhoz 1777 nov. 23, Sz. Püsp. L. árv. iratok. 57
