Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
I. fejezet: Külső történet
Az árvaház első átépítési kísérletével kapcsolatban többször szerepel ez a kifejezés: tervezet vagy szabályzat. Éppen az előbb láttuk azt is, hogyan jött létre Szily sok sürgetésére két évi várakozás után a helytartótanács kívánsága szerint az árvaház szabályzata. Nézzük meg most közelebbről, mit is tartalmaz ez az annyit sürgetett és a felettes hatóság részéről az árvaház építésének folytatásához megkívánt munka. A mű címe: „Planum Regulationis Orphanotrophii Adelffyani Ginsiensis", magyarul: ,,A kőszegi Adelffy árvaház szabályzati tervezete." Röviden Szabályzat vagy Tervezet. A jövőben ezen a néven fogjuk emlegetni, ha szó lesz róla. A címből első látásra észrevehető, hogy az intézet elnevezésében is változtatást óhajtott tenni a Tervezet, amennyiben legnagyobb jótevőjéről Adelffy árvaháznak nevezi az eddig árvaház vagy konvertitaház néven ismert intézményt. A helytartótanács ezt az elnevezést nem vette figyelembe, mert az 1781 ápr. 26-i leiratában továbbra is kőszegi árvaházról beszél. És pedig azon egyszerű oknál fogva, mint látni fogjuk, mert a Tervezet ebben a formájában nem nyert jóváhagyást. Egyéb használatban azonban mégis csak ezen a néven szerepel, ami méltányos és megfelelő s a nemeslelkű alapító emlékét volt hivatva kegyelettel őrizni az árva és konvertita gyermekek előtt. A „Szabályzati Tervezet" tartalmi szempontból természetszerűleg a tallósi királyi árvaház93 szabályzata után igazodott. Nem szolgai podás értelmében Kőszeg 8 helyre prezentál az Adelffy alapítvány és 2 helyre a saját alapítványa terhére. A két elemiiskolaí tanító fizetése továbbra is az árvaházat terheli. Éz a jogviszony megmaradt egészen az 1914—18-as világháborúig. Az infláció bekövetkezésekor az intézet a tanítók részére kiutalni szokott összege« nem változtatott és pedig azon egyszerű oknál fogva, mert a tanítók részére fennálló jogcím az árvaháztól húzott fizetésre nézve éppen a világháború alkalmával megszűnt. Utoljára ugyanis 1916-ban találunk elemistákat az árvaházban. Továbbá megszűnvén az alapítvány, megszűnt a belőle folyó kötelezettség is. V. ö. Árvaházi pénztámaplók 1790—1927. Árv. Lev. 93 A tallósi királyi árvaházat Mária Terézia alapította eredetileg 100 árva számára 1763 júl. 18-án Bécsben kelt királyi megerősítő alapító levelével, miután 1763 júl. 16-án galánthai Eszterházy Ferenc gróf valóságos belső titkos tanácsos, mosonmegyei főispán és magy. kír, udvari kancellár a pozsonymegyei Tallóson levő kastélyát a hozzátartozó épületekkel, a konyhakertet a rajta lévő kerti házzal örökös alapítványként felajánlotta. Ezenkívül letett még 10.000 forint tőkét is az árvaház céljaira. A növendékek eltartására szükséges összeget a királynő a „Cassa Parochorum" tőkéjének kamataiból utalta ki, pontosan 6440 forintot. Ehhez hozzáadva az Eszterházy Ferenc által letett 10.000 forint évi kamatját, 500 forintot, az árvák eltartására szolgáló összeg 6.940 forintra rúgott. Ez az összeg fedezte a 100 árva ruházatát, élelmét, a házi személyzet fizetését és egyéb házi szükségleteket. Az árvaházi nevelés célja röviden abban foglalható össze, hogy amikor elérnek ahhoz a korhoz, szorgalmukkal és munkájukkal saját maguk tudják előteremteni életszükségleteik feltételeit. Tanulmányi szempontból a következő ismereteket szerezzék meg: részesüljenek keresztény oktatásban, jámbor és tiszta erkölcsös nevelésben, tanuljanak meg magyarul és németül írni és olvasni s szerezzenek szükséges számtani imereteket is. További kívánalom volt, hogy mind a fiúkat, mind a lányokat kézügyességekre is tanítsák meg, nevezetesen: varrni, szőni, kerti munkákra és selyemhernyó tenyésztésre. Ez utóbbival azt 56
