Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

II. fejezet: Belső történet

történt — elégtételt kérni. A felzúdulás csak így csillapodott le. A kenyeret nagy kosárból osztották.

Az ebédlőben cinedények voltak, az asztalokon viaszos vászon. Reggelire rántott leves volt (a negyedikeseknek „zsíros“ járt ki) kenyérrel; délben leves, főzelék hússal (vagy főtt tészta, ősszei gyümölcs is); vacsora: leves és üres főzelék; ozsonna: kenyér, ősszel gyümölcs is.

Az ebédlőben „ételfelhordók“ voltak — lehetőleg negyedikes, markos legények —, akik nagy tálcákon szállították a kimért ételeket. Ez kitüntető hivatal volt. Ilyenkor fehér kötényt köthettek maguk elé és utoljára láttak evéshez, amikor a felhordással már végeztek. Övék volt a jobb falat.

A betegszobában — örök diákészjárás! — sok volt a szimuláns. A háziorvos megvizsgálta és koplalással gyógyította őket. Hamar meg is gyógyultak.

Az intézetben sok rakoncátlan természetű, fegyelmet tűrni nem akaró diák is megfordult. Ezért gyakori volt a „szökés“ — az ablakon át vagy az esti szürkületben a nyitott kapun. Körözték, rendszerint az úton vagy legalább Szombathelyen elfogták őket.

A jobb tanulók a gyengébbeket segítették. Az alapítványos helyek élvezői csak jó tanulók lehettek. Családi alapítványon gyengébb tanuló is folytathatta tanulmányait, de a bukott növendék elvesztette ösztöndíját. A Kelcz—Adelffy ösztöndíjasok elvesztették akkor is, ha elégségesük volt. Ezt később enyhítették. Könnyen érthető e módszer alapján, hogy miért vezettek az árvaház növendékei a gimnázisták között a tanulásban. Az egyik osztályban 30-as létszám mellett 15 szín jeles volt, és ebből 12 kelczista. (Ez azonban már Németh Károly idejében történt.) Amikor anyagi okokból mind több fizetőnövendéket vettek fel, ez a nívó rovására ment,

A rossz tanulókat, ha alapítványosok voltak, Vöröss prefektus — így volt ez régebben is — rendszerint a helybeli kereskedőknél vagy iparosoknál helyezte el inasnak. Ezekhez a kereskedőkhöz szerettek menni a fiúk vásárolni, s lehetőleg a régi kelczistákkal szolgáltatták ki magukat. Pénzt nem hordhatott magánál senki. A viceprefektusnál volt a bolt, ott mindent felírásra vettek, s a tartozást hazulról egyenlítették ki. Egymásközti forgalomban írótoll volt a vásárlási eszköz.

A tanulók életében különös változatosságot jelentettek még a Vöröss prefektus által meghonosított színelőadások. Ezek számára külön helyiség, színpad volt felállítva az intézetben. Az előadásokat a városi előkelőségek és a gimnáziumi tanári kar részvétele mellett szokták megtartani.

(Dr. Rogács Ferenc pápai prelátus és Vissi Gyula plébános urak szíves közléseiből.)

165