Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

II. fejezet: Belső történet

10. Valláserkölcsi és hazafias nevelés.

A napirend és fegyelmi szabályok ismertetéséből eléggé világos betekintést nyerhet bárki abba a szellemi légkörbe, mely a kőszegi árvaházban uralkodott. Ha mégis jellemezni akarnók néhány szóval, csak azt mondhatnék, hogy százszázalékban katolikus volt.

De ezzel még nem is fejeztük ki eléggé azt a törekvést, mely az intézmény vezetőit minden időben áthatotta és eljárásukban, eszközeik megválogatásában, egész nevelői munkásságuk kialakításában az irányt megszabta. E tekintetben pedig nem a mindenkori vezetők egyéni állásfoglalása és pedagógiai elgondolása volt a mérvadó, hanem az alapítók célkitűzése, akik a kőszegi árvaházat a katolikus vallás erős várának szánták. Ezért nemcsak az volt a feladata, hogy az elhagyatott gyermekeknek, árváknak menedéket nyújtson, hanem ugyanolyan mértékben hivatva volt a hitben gyengéket erősíteni, az eltévelyedetteket a katolikus egyház igazságainak birtokába visszavezetni és minden növendéket az átlagosnál erősebb katolikus érzéssel átitatni és megfelelő ismeretek közlésével felvértezni.

Az egész napirend ennek az eszmének a gyakorlatban való megvalósítását szolgálta. Az imádság és lelkiélet eszközeinek használata éppen ezért jelentős szerepet kap az árvaház növendékeinek életében. Nem kétséges az, hogy a harcos jezsuita, szellem lélek- és jellemalakító művészete kezdeményezte és szabta meg először ezeket a szabályokat, de van is abban valami elismerésreméltó és tiszteletet parancsoló, ahogyan az egész ház Szellemét és lelki arculatát az ő kemény nevelési módszerük szerint tudták formálni. Azért kellett ezeknek az árváknak és konvertitáknak korán kelni és a legelső gondolatukat Isten felé irányítani. A gyermekek közös imája és napi önfelajánlása az ember legfőbb feladatának, az isteni szolgálatnak folytonos öntudatos teljesítését sürgette. A napi szentmisehallgatás pedig a kegyelem kiapadhatatlan forrásához vitte közel őket. Az Isten háza annyira második otthonukká vált, hogy ha szentmisét nem hallgathattak, akkor legalább iskolábamenet kellett betérniök oda. A kötelező havi szentgyónás és szentáldozás a lelki ártatlanság megőrzésére és a serdülő kor veszedelmeinek elhárítására szolgált biztos óvszerül, ugyanakkor az isteni szolgálat szere tétét gyarapította és lelki előhaladásukat tökéletesítette. Ma már könnyű megérteni, miért került ki annyi pap és szerzetes a Kelcz—Adelffy árvaházból, Az a világnézeti megalapozottság és lélekformálás, melyet az intézet kétszáz éven keresztül nyújtott, szükségképpen termette ezeket a nagyszerű hivatásokat. A reggeli, déli, esti, evés előtt és után végzendő ima s a napi lelkiismeretvizsgálás eleven lelki életre és isten adományainak megbecsülésére, hálás lelkületre nevelte és szoktatta őket. A hála érzetét még az alapítókért naponta végzett egyéb imádság, nevezetesen a rózsafűzér imádkozása is mélyítette bennük.

Külön meg kell emlékeznünk arról a tiszteletről, mellyel az

166