Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
II. fejezet: Belső történet
A galléron viselt sáv jelezte messziről mindenkinek, ki milyen tanuló, s ez buzdítólag hatott. A hanyatló növendékek gallérjáról Vöröss Zsigmond nyilvánosan vágta le a stráfokat. Az ilyen megszégyenítés igen hatásos prédikáció volt mindenki számára. Iskolába sorban mentek. 20 perccel az előadás megkezdése előtt kellett elindulníok, amikor a gimnázium kis tornyában megszólalt a harang. Gyülekezés osztályonként a kapuszínben vagy az udvaron ment végbe. A napirendi változásokat csengetyűszó jelezte. A szíjjal húzható csengetyű a prefektusi lakással szemben volt felszerelve. Vöröss prefektus a viceprefektusi lakás előtt szereltetett fel harangot, mely olyasféle szerepet töltött be, mint akkoriban a vasúti állomásokon a beszállást és indulást jelző készülékek. Ha a prefektus haragudott, vagy baj volt, vészharang szólalt meg, mire mindenkinek vagy az ebédlőben vagy az udvaron kellett gyülekezni. Az intézetnek már akkor szép könyvtára volt. A prefektus maga adta ki a könyveket s akárhányszor kikérdezte ellenőrzés céljából az olvasmány tartalmát. A könyvtár jellegzetes könyvei; Schmidt úr, Verne Gyula könyvei, indián történetek. Az ifjúság bonyolult lelki kérdéseivel foglalkozó pedagógiai könyvek még ekkor alig találhatók. A világításhoz gyertyát használtak. Ezzel, különösen a régebbi időben, igen takarékosan bántak. Voltak külön gyertyakezelők. A szórakozás eszközei, a sport különböző fajai: a) kifutó labdázás (méta), a futbal ismeretlen még akkor. A métázás ugyanolyan szenzációkat jelentett, mint a mai meccsek. Ha a kifutó labdázót megdobták, nagy esemény volt; b) korcsolyázás; c) fürdés az Eitner malomnál testületileg; d) szertorna (nyújtó, korlát, gyűrűhinta) az udvaron. Az udvari kútban kitűnő hideg víz volt, sok meghűlés okozója a felhevültség következtében; e) kirándulás nyáron, főleg a „csavargó napok‘‘-ban. Az elsős és negyedikes gimnazisták között nagy különbség volt (felsősökkel csak 1905-től kezdett benépesedni az intézet). A negyedikesek — öregek — büszkék voltak a tekintélyükre. Ez elsősorban az elültetésben nyert kifejezést, de a szokásjogot egyéb dolog is mutatta, pl. a kenyér formája. A kenyér főeledel volt. A három étkezésen kívül ozsonnára is kijárt egy darab. Ismételni nem lehetett. A felvágott kenyér háromféle alakú volt: a) „négyzet“, ez a legalsóbb rendé; b) a „karaj“, ez az átlag közönségé; c) a „háromszög", ez a kiváltságos rendé, elsősorban az „öregeké“. A rangsor kötelező volt és a „kenyérosztó" figyelemmel volt rá; ügyelt arra, hogy „segédei“ fel ne forgassák. Négy év alatt — írja egy volt növendék — talán kétszer történt, hogy a kenyéros'ztó bosszúból valamelyik negyedévesnek „négyzetet“ osztott ki. Szolidáris felháborodás lett belőle. Testületileg mentek az „öreg“-hez — ez csak igen fontos dologban 164
