Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

II. fejezet: Belső történet

A később kiadott magyar szövegezésű szabályok szintén a régiek nyomán haladnak s különlegeset nem mondanak. Egyébként minél jobban közeledünk a jelen korhoz, annál inkább feleslegesnek mutatkozik az írott szabályok alkalmazása. A XVIII-ik századi állammindenhatóság nem tudott elképzelni jótékony intézményeket előírt regulák tömkelegé nélkül. Az újabb korban az írott szabályokat sok tekintetben a vezető egyéniségének parancsoló tekintélye helyettesíti.43

9, Apró mozaikok a növendékek életéből.

A vázolt törvények és napirendre vonatkozó szabályok segítségével bárki könnyen beleképzelhetné magát a növendékek mindennapi életébe. Hogy azonban a nyert kép még teljesebb legyen, a mondottakat az intézet volt növendékeinek feljegyzései alapján néhány vonással kiegészítjük. Az alább közölt adatok a századforduló alatti állapotokat rögzítik meg, amilyenek Vöröss Zsigmond prefektussága alatt voltak, aki tényleg egészen sajátos módszerrel kezelte a növendékeket és kemény egyénisége maradandó vonásokkal vésődött tanítványai leikébe.

A ház egész belső életét katonás szellem jellemezte Vöröss Zsigmond prefektussága idején. Minden hivatal ki volt osztva: az ebédlőben, a nappaliban, hálóban s a házirend egyéb megnyilvánulásaiban. A „főszabó" és „fősujszter" inasaival hordta ki a városba a javítani való ruhát, cipőt. A növendékek maguk ágyaztak, a madracuk egyik oldalon meg volt jelölve, s aki nem fordította meg mindennap, az megkapta a megfelelő botütést. Közös mosdóhelyen télen is derékig vetkőzve hideg vízben mosakodtak, s itt fényesítették lábbelijüket is. Reggeli előtt az ebédlőajtóban bekövetkezett a vizsgálat. Akinek sáros volt a cipősarka, annak vissza kellett menni cipőkefélésre. A legkényesebb gyerek is megedződött testileg, lelkileg, mert kivétel nem volt senki számára. A cipővizsgálat mellett a kéz és fül tisztasága is megfelelő bírálat tárgya volt. A rendetlenség itt sem maradt büntetés nélkül. Érdekes, hogy ez a kemény bánásmód nem hatott elriasztólag. Bizonyságul elég legyen felhozni azt a jelenséget, hogy az ország legkülönbözőbb vidékeiről — Budapest, Győr, Fiúmé — is felkeresték, pedig azokon a helyeken is volt gimnázium és nevelőintézet. Akikkel a szülei nem bírtak, beadták Kőszegre a Kelcz—Adelffy intézetbe.

,:i Ezt már Tóth József prefektus is érezhette, azért jegyezte meg a Projectum Regulationis-t tartalmazó szöveg végén a napirendhez: „Ezen idő-felosztás a változó körülmények miatt sokban változott. A hosszassan elő adott szabályok helett is, véleményem szerént, elég lett volna azon esmeretes közmondást használni: mitte sapientem (praefectum) et nihil ei dixeris" (küldj bölcs vezetőt és semmit se mondj neki).

163