Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

I. fejezet: Külső történet

mányzása kezdetén a többi nagy gondja mellett ettől az egytől legalább mentesítse.180 A nádor december 10-én kelt válaszában röviden csak annyit felelt, hogy a bíboros kérését nem teljesítheti. Bölcs vigyázattal és kellő gondoskodással az árvákról és konvertitákról minden baj elhárítható.190

Az árváknak mégsem kellett kiköltözni hajlékukból. Legalább nyoma sincs az intézet történetében annak, hogy sebesült katonákat tényleg elszállásoltak volna benne. Éveken át izgalomban tartotta a vezetőket az esetleges kiköltöztetés veszélye, de mégis győzött a jobb belátás s az intézetet egy újabb kiköltöztetés káros következményeitől megkímélték.

A még másfél évtizedig húzódó háborúk súlyos anyagi következményei azonban az árvaházat sem hagyták érintetlenül, sőt az egész Európát sújtó gazdasági válság az árvaházban is válságot idézett elő.

Mint az eddigiekből tudjuk, az árvaház igen tekintélyes tőkékkel rendelkezett az 1800-as évek elején. A két hatalmas — Adelffy és Kelcz — alapítványon kívül ekkor már magáénak mondhatta a

16.000 forintos Ferenczy alapítványt is, úgyhogy a vagyonállag hamarosan megközelítette a 200.000 forintot. Ennek az óriási tőkének a kamatai teljesen fedezték több mint 100 növendék ellátásának és taníttatásának összes költségeit. Az európai háború elindulásakor az intézet anyagilag biztos alapokon nyugodott, a fegyelem szilárd volt s valósággal verseny folyt a közben megürült alapítványi helyekért. Azonban, mint minden háborúban történni szokott, most is bekövetkezett a drágaság. Az árak rohamosan emelkedtek, a pénz értéke napról-napra kisebbedett. Míg 1799-ben egy mérő (köböl) búza ára 1 forint 20—24 krajcár volt, 1805-ben már 5 f 15 kr, 1812-ben január bóban 38 forint volt. Év végén azonban már 3 f 48 kr-ért lehetett egy mérő búzát kapni.191

Ezek az árak csak következményei voltak annak a pénzpolitikának, mely az utóbbi háborús időben lábrakapott: a mindinkább növekvő államadósság szörnyű terhein papírpénzzel, bankógyártással könnyíteni. A papírpénz a Habsburg-Monarchiában Mária Terézia alatt tűnik fel legelőször 1761-ben, amikor még a korai papírpénzt a nyilvános pénztárak teljes névértékében beváltották. Mivel a kibocsátási összeget kezdetben közölték a nyilvánossággal, semmiféle aggodalom nem támadt vele szemben. II. József alatt folytatódtak a papírpénzműveletek, 1796-ban pedig odajutott a pénzpolitika, hogy a kibocsátott pénzösszeget nem közlik többé a közönséggel, mire a bizalom természetszerűleg meginog s rohamosan csökken. Annál jobban nő azonban az államadósság. Ez 1796-ban 409, 1799-ben 608, 1811-ben 676 millió forint. A papírpénz mennyisége még gyorsabb növekedést mutat. 1790-ben csak 28 millió a papírpénz, 1796-ban 46, 188 * *

188 Herzán bíboros József nádornak 1800 dec, 2. U, o.

190 U. o

1,1 V. ö. Árvaházi pénztárkönyvek i. h.

99