Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
I. fejezet: Külső történet
1800-ban 200, 1806-ban 449, 1809-ben 650, 1810 elején 864, 1811 márciusban pedig 1060 millió van forgalomban. A felelős pénzügyi körök végre belátták, hogy az infláció a végtelenségig nem fokozható s Wallis gróf 1811-ben végrehajtja a devalvációt, a február 20-i pátens a papírpénz értékét egyötödére szállítja le s az 1060 millió forint bankó helyett 212 millió váltócédulát (schedae reluitionales, Einlösungsschein) bocsát ki „bécsi értékben" (Wiener Währung). Ez az érték a régi pénzláb mellett mint új szerepel a jövőben. A magánadósságok tekintetében a „bécsi skála“ az irányadó, mely 1799-ig visszamenőleg pontosan megszabja a közben felvett adósságok után fizetendő összegeket.192 Ebben a gazdaságilag válságos világban, a papírpénz fokozatos szaporítása miatt bekövetkező drágaságban, az árvaház elöljáróságának a növendékek eltartása mindnagyobb gondot okozott. S ami eddig meg nem történt, az intézet hamarosan abba a kényszerű helyzetbe került, hogy nem tudott mindenben fizetési kötelezettségeinek eleget tenni s adósságba verte magát. 1805-ben már annyira súlyossá vált az intézet vagyoni állapota, hogy külső segítség után kellett nézni. Mivel a püspöki szék éppen betöltetlen volt, a káptalan arra határozta magát, hogy a király elé terjeszti az árvaház súlyos anyagi viszonyait s támogatást kér. A május 19-én kelt felterjesztés tulajdonképpen annak a magyarázata, hogy miért adósságcsinálással s nem a gyermekek létszámának csökkentésével oldják meg nehézségeiket. Mivel ezáltal értékes adatokkal világítja meg az intézetnek ebben az időben felfogott rendeltetését, célkitűzéseit, lehetőleg szószerint ismertetjük. „A kőszegi árvaház, melynek adminisztrátorai vagyunk, jóllehet az Adelffy—Kelcz alapból bőséges alapítványhoz jutott, mely szorgalmunk által 172.256 forintra emelkedett, mindazáltal ennek a tőkének kamatja a ház növendékeinek ellátására annyira nem elég, hogy a múlt 1804-ik esztendőben az adósságot 3280 forintra kellett felemelnünk. Nem annyira az élelmezésre és ruházatra szükséges dolgoknak napról-napra emelkedő ára, mint az említett javadalom élvezetére felvétetni kérelmezők túlságos nagy száma sodorta a házat adósságba. Mivel mindkét alapító szándéka Szerint ezt a házat, mely árvaház nevet visel, olyan gyermekek számára alapították, akik a katolikus vallásra térnek, maguk az evangélikus és református vallású szülők önként ajánlják fel gyermekeiket a katolikus vallásban való 192 Szekfü: Magyar Történet, VII. k. 43—45. 1. — Balogh árvaházi prefektus erről a devalvációról a következőket jegyezte be a pénztárkönyv 1812 jan.-r oldalára: „Anno 1812. 31-a Januarii omnes schedae bancales cum cupreis (aliae seu aureae seu argenteae nec existunt) ad quintam valoris sui partem sunt reductae per patentales Regias anno 1811. 15. Martii emanatas, atque rovae schedae non amplius bancales, verum reluitionales „Einlösungsschein" appellantur. Heu misera Patria!" Kőszeg, Árv. Lev. 100