Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)
A rombadőlt és újjáépülő székesegyház
szarufái a teljes egészében leomlott dongaboltozat tégláival és szétmállott vakolatrétegével vegyesen méteres magasságban hevertek a forgácsokra zúzott padsorok fölött. Falak, oszlopok és koszorúpárkány márványozása lehántva kopáran meredtek a magasba. A mészporos törmelékhalomban itt-ott felcsillant egy-egy aranyos folt: a szépfaragású korinthusi oszlopfők és lábazatok, a mellékoltárok felszerelésének, gyertyatartóinak, képkereteinek egy-egy darabja. Odább gipszfehér törmelék: a koszorúpárkányon ülő stukkó prófétaalakok vagy a mellékoltárok apró puttóinak és angyalfejecskéinek szétporlott töredékei. Az oltárképek darabokra szakadozva szennyes rongyként hevertek a törmeléken vagy széthasadt darabokban, ázott gyászlobogóként lógtak a vakrámán. A kóruson az orgona roncsai hevertek, alatta a kicsorbult és széthasadt márványszenteltvíztartók. És a pusztulás képe felett, a Mária születését ábrázoló egykori menynyezetkép helyén tátongó hatalmas nyíláson át a szétroncsolt fedélszék magasban lógó gerendái között bekandikáltak a tornyok és széles sugárkévékben ömlött alá a napfény, hogy az ellentét ereje csak fokozza a látvány vigasztalanságát Avagy talán, hogy új életet öntsön a fájdalomtól megdermedt szívekbe és már itt figyelmeztessen a megújuló életre: a székesegyház régi fényben leendő feltámadására. A kereszthajó padlózatán vastag mész- és vakolatréteg hevert törmelékhegyekben: a kupola lehámlott mennyezetképe; még apróbb festett darabjait is hiába kerestük. Odább a kereszthajóban a lehámlott grisaille-képek, stukkódísz és szobrok töredékei, szétroncsolt gyóntatószékek maradványai. Maga a kupola építménye kisebb repedésektől és csorbulásoktól eltekintve szilárdan állt a kereszten. Ám a szentély kupoláján ismét hatalmas lyuk: Winterhalder Angyali Üdvözlete majdnem teljesen megsemmisült s a kupolával 174
