Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)
A rombadőlt és újjáépülő székesegyház
együtt alázuhant. Erősen áttöredezett az apsis félkupolája is, szétroncsolódott a glória alsó félköre, kicsorbultak a főoltár márványoszlopai, megsérültek a nehéz tölgyfastallumok s a törmelékhalomban szétszaggatva hevert a püspöki trónszék és baldachin, amelyet alig egy órával előbb hagyott el Kovács Sándor megyéspüspök a XII. Pius pápa koronázási évfordulója alkalmával bemutatott főpapi miséje után. Mészpor, vakolat és márványtörmelék, szétroncsolt szobortöredékek, tört párkánydarabok, lehullt gerendák, cserép és üvegszilánkok szanaszét. .. A pusztulást csodálatos módon csupán néhány kegyelettel őrzött alkotás kerülte el teljes épségben, köztük a a város védőszentjének, toursi Szent Márton püspöknek ereklyetartója s márvány oltára és Saul megtérésének művészi képe, amelyet — bár csak igen sikerült másolat — hagyomány és köztudat a napóleoni megszállás óta a székesegyház egyik legnagyobb művészi ékességeként tartott számon. Jórészben sértetlenek a nemes márványból készült alkotások is: Heíele tabernákuluma és a főoltár menzája, a nagyszószék alapépítménye, valamint a szépfaragású keresztelőmedence. Ami megmaradt, csak annál fájdalmasabban emlékeztet a minapi szépségre és gazdag ragyogásra. Ha a székesegyház hatalmas falai ki is bírták a robbanás szörnyű erejét, az aknák feszítő-szívó hatása csak annál nagyobb pusztítást végzett belsejében. Fordított kép tárul ma elénk, mint eddig: a dísztelen külső és monumentális, de kissé józanul hűvös homlokzat után alig sejtett meglepetésként, ünnepi ragyogás fogadta a belépőt, a valódi műremekből áradó felemelő és boldogító érzéssel töltvén el lelkét, ma mindez romokban, de erős várként majdnem sértetlen külsővel állnak a dísztelen, hatalmas falak s ha eddig hívőt és laikust 175 ]
