Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Kovács József: A veleméri Szentháromság-templom (Történelem, ikonográfia, ikonológia)

Hogy megértsük, miért hajnali szent e püspök, fel kell idéznünk életéből egy-két mozzanatot.

a) Midőn Miklós magát egészen Istennek szentelte, Palesztinába utazott, hogy a szent helyeket meglátogassa. Útközben a hajó rettenetes viharba került. Imádságára a tenger lecsendesült. (Ezért ő lett a hajózásnak a védőszentje.) Ennek a mozzanatnak a háttere viszont Jézus hajózása a háborgó tengeren, amit azután lecsendesít (Máté 4, 23—34; Márk 4, 30—35; Lukács 8, 23—37). E bibliai történetben az ókeresztény irodalom nagyjai igen gyakran allegorikus értelmet is találnak (pl. Tertullianus: De baptismo 12), — Szent Miklós tengeri útjának a leírását minden bizonnyal motiválta az a leírás is, amely az Apostolok Cselekedeteiben Szent Pál egyik viharos útjáról számol be; Szent Pál hajóútja ugyanis akkor Myra környékén vezetett el (Csel., 27. fejezet). — A viharzó tenger lecsillapítása morális magyarázatban egyenlő az érzéki szenvedélyek, a bűn és a halál, valamint a sötétség és a reménytelenség felett aratott győzelemmel. A Miklós—Nikolausz névben pedig benne van a „nikosz” vagy ,,niké” szó, ami győzelmet jelent

b) A Szent Miklós-legendákból azt is tudjuk, hogy amikor Myrában, ahol a palesztínai út után Miklós megelepedett, meghalt a püspök, a kerület püspökei isteni sugallatot kaptak, hogy azt válasszák püspöknek, aki másnap kora reggel elsőnek érkezik a templomba. Mivel Miklós volt az első, őt választották meg püspöknek.

A nyugati falon a veleméri templomban Szent Márton az „égő-világító lámpa” (Cl. Szent Bernát jellemzi így Mártont), akivel beléptünk az éjszaka sötétségébe, ami egyrészt a bűnt és a halált jelképezi, másrészt pedig a tisztulás ideje, útja és helye. Az északkeleti szögletnél pedig Miklós az őr, az „episzkoposz”. Az éjszakán át virrasztó, ébren lévő lélek kérdésére: ,,Ör, meddig tart az éjszaka?” (Izaiás 21, 11), ő már győzelemmel felel. Jelzi a győzelmet a fizikai sötétség felett, valamint a lelki éjszakának, a bűnnek és a halálnak a sötétsége felett. Így azután bibliai tanítást idéz fel, amit Szent Pál fogalmazott meg: „A győzelem (— nikosz —) elnyelte a halált. Halál, hol a te győzelmed (nikosz)? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűnnek ereje pedig a törvényben rejlik. De hála legyen Istennek, aki a mi Urunk Jézus Krisztus által a győzelmet (a nikosz-X) adja nekünk!” (1 Kor., 15, 54—59). — A győzelem jelzésére tehát az volt a legalkalmasabb szent, aki nevével is győzelmet jelent.

„A GYŐZŐNEK ADOM A HAJNALCSILLAGOT”

Ha a László-képet az Epiphania kompozícióban a Vénusz bolygó jelképének tekintjük, akkor az itt szereplő Miklós-képet pedig a Merkur bolygó jelképének kell tekintenünk. Hárman versenghetnek ugyanis a hajnalcsillag szerpéért, a Mars, a Vénusz és közben-közben a Merkur is. A hajnalcsillag a győztes. Ha a Mars esti csillag, akkor a Vénusz reggeli csillag, illetőleg fordítva. Ám a Merkur is feltűnhet az égen a hajnal előtti szürkületben, és ez akkor történik meg, amikor növekszik, tehát újulása után. Ilyenkor fordul elő az a helyzet, hogy a Vénusszal együtt tölti be a hajnalcsillag szerepet. Sőt, meg is előzheti a Vénuszt; ebben az esetben a Merkur magának követeli a hajnalcsillag nevet.

532