Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi székekáptalan történetének vázlata

115. Desics: i. m. 306. lap.

116. Szent Mihály egyháza sem a szécsényi, sem a lipárti templommal nem azonosítható. Egyéb források kétségtelenül igazolják, hogy ezt az adatot megalapozottan értelmezzük a vasvári káptalanra. Az adománylevél egybeépült kettős malomról szól, amelynek két tulajdonosa volt. Egyik tulajdonos a Koltay család, másik a káptalan. Vk mit Lad. I. Fasc. 4. 3. szám. 1401-ben határvizsgálat volt Újlak és Gyanou helységekben. Az érdekelt felek egy 1233. évi, II. Endre király által kiállított oklevelet mutattak fel: A Gyöngyös folyón átkelve „usqu'e Domum Molendinarum, in qua continentur duo Molendina, quorum aliud est Egidii, aliud vero Ecclesiae S. Michaelis.” A másik felmutatott oklevél 1269-ből való volt. Elenchus 46—47. lap. Későbbi oklevéllel igazolni is tudjuk, hogy Miiek és Üjlak vagy elírásból, vagy a szó eltorzulásából cserélődött fel. Azok véleménye alaptalan, akik Üjluk falut Üjlak névvel azonosították. Bármennyire tetszetősnek tűnnék ez, mégis valószínűtlen, hiszen Üjlak falut az oklevelek határozottan a Gyöngyös mellett jelölik. A vitatott kérdést Koltay Márton 1413. évi beiktatási oklevele félreérthetetlenül eldönti: „in possessione Miluk alio nomine Ujluk.” Elenchus 105. lap. Egyébként a Szkok-féle malom környékén lakókat hívják napjainkban is „mülökieknek”.

117. Vk mit Lad. I. Fasc. 5. 23/b. szám.

118. Vk mit Lad. II. Fasc. 7. 6. és 9. szám. A kapornaki konvent 1469. aug. 28-án ellentmondás nélkül iktatta be a, vasvári káptalant mileki birtokába. Lad. II. Fasc. 7. 12. szám. Később az érdekelt Kolthay család tagjai tiltakoztak az ellen, hogy a káptalan a teljes Miiek falut elfoglalta. Ebben az ügyben Mátyás király rendelt el vizsgálatot 1482. márc. 9-én. Az ügy végül azzal tisztázódott, hogy a káptalan a Kolthay család malom- és birtokrészét örök jogon megvette. Vk mit Lad. II. Fasc. 7. 18. és 19. szám, Fasc. 8. 5. és 8. szám.

119. Vk mit Lad. II. Fasc. 7. 10. szám, Lad. I. Fasc. 8. 3/a. szám.

120. Azzonfalvai Ostl János fiai hatalmaskodtak itt és a felszerelést is elvitték. Vk mit Lad. I. Fasc. 4. 10. szám.

121. Vk mit Lad. II. Fasc. 6. 5. szám, Fasc. 7. 20. szám.

122. Vk mit Lad. II. Fasc. 9. 17. szám, Fasc. 9. 9/a. és 11. szám.

123. Vk mit Lad. II. Fasc. 9 16. szám.

124. Elenchus 40. lap.

125. Vk mit Lad. I. Fasc. 3. 4. és 5. szám, Nagy Imre: Sopron Megyei oklevéltár. I. 338. 351. lap.

126. Vk mit Lad. I. Fasc. 3. 10. szám.

127. Vk mit Lad. II. Fasc. 9. 35. szám, Lad. II. Fasc. 9. 40. Szám.

128. Vk mit Lad. I. Fasc. 5. 2. szám.

129. Elenchus 226. lap.

130. Elenchus 104. lap.

131. OL Batthyány Lt Missiles 49 394. szám.

132. OL uo. 51 204. szám.

133. Varn L Válaszok a 9 kérdésre. Vasvár 10. szám.

134. OL P. 1313. Batthyány Lt Miscell. rsz. 266. Fasc.

135. Vám L Vk Jk 1669.. föl. 174—176., OL U et C 39 58.

136. OL P 234. Festetics Lt rsz. 12. sz. II. D. 21.

137. Vk mit Lad. I. Fasc. 5. 12. szám.

138. Vk mit Lad. I. Fasc. 7. 26/b. szám, Fasc. 67. 3. sz.

139. Vk mit Lad. II. E'asc. 7. 4. szám. Mátyás király a vámmentességet azután 1488. október 28-án újra biztosította. Lad. II. Fasc. 8. 9. szám, Fasc. 7. 26/b. szám, HO IV. 432—434. lap. Ezt a kiváltságot 1659-ben a Liber Regius XII. köt. 503—504. lapján is feljegyezték.

140. Időnként készültek a káptalani birtokokról összeírások. A pápóci perjelség birtokrészeinek elnyerése előtti időből az 1713. évi vizitáció 2. pontjában az alábbi adatokat őrizte meg: Vasvár felerésze, Olaszka nagyobbik fele, Mindszenten 2 lakott és több puszta telek, Csehin 1 szőlő, amelynek termése 6—7 akó bor a vitenyédi birtok, Miieken az egész possessio és 1 háromkerekű malom, Lipárt possessio, llmiczen 13 jobbágyporta, Kenézen a possessio és 1 malom, Németzsidányban 2 szőlő, Szombathelyen 3 adómentes ház, Gyeli puszta a hozzátartozó szántóval, mint az őrkanonok külön javadalma, Vasváron 1 puszta kúria és 3 szőlő, amely a prépost javadalma. Káptalani sekrestye. Irattár. 1713. évi vizitáció 2—3. lap.

232