Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi székekáptalan történetének vázlata
foglalkoztak. Ez lehetőséget adott arra, hogy az arra rátermett diák alsóbb fokon is magasabb szintű ismereteket szerezzen. Ha a kántori iskolában a latin nyelv ismerete mellett elsősorban csak olvasást, karéneket és vallási ismereteket tanítottak, ez még nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy a trivium anyagát : a grammatikát, retorikát, dialektikát is megtanulhatták a nagyobb szellemi érdeklődést mutató diákok. A tríviumban főleg a retorika tananyaga volt a fontos, mert ebben tanulták a diktáment, amely kettős irányú volt. A poeticum vagy metricum a költői szövegek ismeretét közölte a diákokkal, a prosaicum pedig az okirati szövegek fogalmazására oktatott. Az „ars dictandi” gyakorlati szempontból volt fontos, mert ebben az oklevelek különböző formáit ismertették meg a formuláskönyvekben található példákból. A quadrivium teljes anyagát (aritmetica, geometria, astronomia, musica) feltehetően olyan káptalani vagy székesegyházi iskolában tanították, bár ez sem általánosítható, ahol lektor és sublektor is tanított. Az oktatás folyamán a tanulók először a latin olvasást gyakorolták, később az írást és a fejszámolást. Legfontosabb tantárgy az ének volt, ezt igen magas szinten tanították, A tanulók elsajátították a kotta olvasását és éneklését, hiszen a liturgikus szolgálatban a káptalani iskola növendékeinek aktív szerep jutott. A tanulókat bizonyos jogi és történelmi ismeretekbe is beavatták. A hazai jogszokások ismerete a káptalani oktatás rendjében kiemelt szerepet kapott: „a jogi ismeretek művelése az ország jogainak megőrzésében elsőbbséget élvezett.”171’ Miután a káptalan Vasvárról Szombathelyre áttelepült, itt már káptalani iskolát nem szervezett. Szombathelyen ugyanis a káptalan letelepedése előtt és utána folyamatosan működött a plébániai iskola a győri püspökök, a mezőváros földesurainak anyagi támogatásával. A 16. század elejéről okleveles adataink vannak erről az iskoláról, amely a szombathelyi várban volt. Bizonyosan állíthatjuk, hogy a megelőző századokban is fennállt a Szűz Máriáról nevezett plébániatemplom mellett.177 A 16. század vége felé Draskovich György győri püspök jezsuita tanítómesterre bízta a szombathelyi iskola vezetését. Az 1579. augusztus 2—4. között megtartott szombathelyi zsinat szónoka éppen az iskola rektora, Pitacich Márk jezsuita atya volt.178 Az 1600-as években az ún. „deákok” tanították az elemi ismereteket maguk köré gyűjtve diákjaikat. Ezeket az iskolákat rendszerint az ott tanító deákról nevezték el, a szombathelyiek pedig „fiókos” iskolának hívták.179 1697. szeptember 3—4. napján Nagy Mihály győri éneklőkanonok vizitálta a szombathelyi plébániát. Ö is megemlékezett a püspökvár közelében lévő plébániai iskoláról. Ez már nem a régebbi adatokból ismert iskola volt, bár nincs kizárva, hogy annak régi épületében működött. Ezt az iskolát Szent Márton községből plébániával együtt telepítették át a vártemplom mellé miután 1638-ban a Szent Márton templomot a domonkos rend gondjaira bízták. A várbéli régebbi iskoláról már nem emlékezik meg a vizitátor, a két intézményt feltehetően egyesítették. Feljegyzése csupán arra utal, hogy az iskola épülete restaurálásra szorult és a város vezetősége ebben az ügyben a püspökhöz folyamodott: „mivel mindig és ősidőktől fogva ugyanazon Ordinárius urak javították és látták el szükségesekkel.”180 Erre a kialakult jogszokásra hivatkozott a Telekesi-féle kánoni vizitáció is 1697-ben: „Az iskola állapota, a helyi viszonyokhoz mérten, minden 207
