Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi székekáptalan történetének vázlata
felsorolja a Vas megyében található plébániákat, ahol a vasvári káptalan szedhette a dézsmanegyedet. Ez az oklevél helytörténeti szempontból fontos adatokat tartalmaz, ezért rövid tartalmát adjuk a templomok és plébánia-egyházak megjelölésével: „A vasvári egyház prépostja és a préposti intézmény kapja az egerközi Szent Péter templom, a kopácsi Szent Mihály templom, a jeli Szűz Mária templom, továbbá a hozzátartozó kámi Szent András filiális templom, az egervári Szűz Mária templom, továbbá a vasvári Szűz Máriáról nevezett körmeneti templom tizedének negyedrészét. A vasvári egyház őrkanonokja és kusztosi intézménye kapja Szentkirály, másként Perbese (Pinkaszentkirály), a polányi Szent Vencel templom, az unyomi Szent Mihály templom, a hidvégi Szentháromság templom és a Szent Lénárdi templom tizedének negyedrészét. A vasvári egyház éneklőkanonokja és kántori intézménye kapja a molnári Szent Tamás templom tizedének negyedrészét. A Vasvári Káptalan többi tagjai kapják a koltai Szent Márton templom, a Szent Cicelle, a szilvágyi Szent Miklós templom és a hozzá tartozó acsádi Szent János filiális templom, a váti Szent Kozma és Demjén vértanúk templomának, a csehi Mindenszentek templomának, a széplaki Szent Margit templomnak dézsmanegyedét, továbbá a mesteri jogokat”. Az utóbbi megjelölés tartalma nem tisztázott.),ir' Ebből az oklevélből kiderül az is, hogy akkor még külön jelölték a prépost, az őrkanonok, a kántorkanonok részét, továbbá a többi kanonok kolégiumát érintő részt, név szerint felsorolva a tizedrészt adó községek templomait. Figyelemre méltó és a vasvári kántori iskolára utal, hogy a „tanítómesteri negyedrészt” a molnári Szent Tamás templom tizedjövedelme biztosította a kántorkanonoknak, illetve a kántori intézménynek. 1373 és 1376 között István erdélyi vajda utasította Árokköz-kés püspöki íizedszedőjét, hogy a Saári Boldogságos Szűz (Vasboldogasszony) plébániája után ne szedjen tizedet, ne kapcsolja azt Árokköz kerületéhez, mert annak tizedjövedelme a vasvári káptalant illeti. Arokköz ma már nem ismert helység, a Sár patak mentén települt a középkorban, az ún. római sánctól, a „magnum fossatum”-tól délre, Győrvártól nyugatra. Árokköz a 15. században Árokközszentpéterfalva néven is szerepel. Feltehetően a mai Hegyhátszentpéter községbe olvadt bele.61' A dézsmanegyed jelentős hasznára következtethetünk abból a hosszan elhúzódó vitából, amely a győri és vasvári káptalan között éleződött ki. 1450-ben Jakab vasvári prépost és Tamás őrkanonok indított pert Ágoston győri püspök előtt,07 amelyet 1455-ben még mindig folytattak.68 Az okiratokból kiderült, hogy a tizedjövedelem egymásközti felosztásában már nem érvényesült az a rend, amit az 1342. évi oklevél említ. Amikor a Szily-féle vizitáció összefoglalta az 1757. és 1769. évi kánoni látogatások előírásait, feltehetően századokra visszanyúló gyakorlatot rögzített. A káptalan javadalma úgy oszlott meg a kanonokok között, hogy minden jövedelemből „így a hiteleshelyi tevékenység hasznából, de az alapítványi javak bevételéből” is a prépost kettős részt kapott, a többi kanonok pedig egyenlő módon részesült.69 A lektornak semmi külön jövedelme nem volt, stallumát később hozták létre, és akkor még külön javadalmazásáról nem gondoskodtak. Az éneklőkanonok a neki járói részen kívül Pázmándi Ferenc alapítványából 139
