Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi székekáptalan történetének vázlata
A teljes zsolozsma végzése alól, kevés létszámuk és a hiteleshelyi munkájuk kötöttségei miatt, továbbra is felmentést kaptak. Hétköznapokon egyébként a heti soros kanonok végezte a konventmisét délelőtt 9 órakor. Öt minden esetben helyettesíthette a karkáplán. Megmaradt továbbra is az a hagyomány, hogy a kanonokok méltóságuk sorrendjében a legfontosabb három egyházi ünnepen prédikációt tartottak, ezzel a gyakorlattal is részt vállaltak a lelkipásztori munkában. Az 1769. évi vizitáció feljegyzése szerint a káptalan gyűléseinek (Congressus) helye a templom sekrestyéje volt, ahol akkor fekete terítővei fedett asztal körül foglaltak helyet a káptalan tagjai. Előfordult, hogy a prépost célszerűbbnek látta saját házában összehívni kanonokjait. A prépost távollétében az is előfordult, hogy méltóságban előbbrevaló más kanonoknál gyülekeztek össze a káptalan belső és hiteleshelyi ügyeinek megbeszélésére. IV. A káptalan tagjainak jövedelme A 13. század első évtizedeiben általában a káptalanok anyagi forrásai még szegényesek voltak. Jóllehet a későbbi századokból is tudunk anyagi természetű panaszokról, ezeknek azonban már nem a szükséges anyagi alap hiánya, hanem egyes prépostok önzése volt az oka. Pedig az anyagi jövedelem szétosztásánál ők voltak előnyös helyzetben. Amikor 12.54-ben a vasvári prépostság jövedelmének elnyerésén Bonaventura mester és Péter zágrábi kanonok pereskedett, Bonaventura az évi jövedelem fejében 100 ezüst márka megtérítését követelte Péter zágrábi kanonoktól. Ez az összeg valószínűtlenül magas, hiszen a pápai udvarnál használt márka 5 egész és 2/3-ad aranyforintnak felelt meg. E követelés szerint a 13. század második felében a vasvári prépost jövedelme 567 aranyforint lett volna. Ezért a vitával behatóan foglalkozó Lindeck-Pozza idézett tanulmányában60 60 ezüstmárka jövedelmet tart elfogadhatónak. Más adatokból viszont még ezt az összeget is eltúlzottnak vélhetjük. Amikor ugyanis Rufinus de Civinio pápai kollektorként 1317—20. között Magyarországon járt, hogy az üresedésben levő egyházi javadalmak szentszéket illető részét begyűjtse, számadásai között a vasvári prépost javadalma 32 budai márkával szerepelt, ennek felét szedte ő be a szentszék javára.61 Ez a 32 ezüst márka 128 arany Forint jövedelmet jelentett évente. Az önző anyagi haszonra való törekvés jellemző esete a Jodok vasvári prépost és káptalanja között 1359-ben kiéleződött per. Jodok magas kitüntetésben részesült, hiszen Nagy Lajos király káplánja lett, de nem volt tekintettel többi kanonoktársára, elsősorban a saját anyagi hasznát kereste. Amikor ez az ügy a király elé került, ő a panasz kivizsgálására Miklós esztergomi érseket kérte fel. Az érsek Vas megyéből Árukközi Miklós, Hydweghy András és Molnáry Miklós, fogott bírákat kérte fel döntésre. Ezek 1359. március 11-én jöttek össze a vasvári káptalan templomában, hogy a Zala megyei Vitenyéd és a Vas megyéi Kenéz falvak, továbbá Lapsa, földje és a vasvári szőlőhegy jövedelmét a káptalan tagjai között arányosan megosszák, A megegyezés szerint Vitenyéd javadalmából a prépostot ötödrész illette, a többi négy részen karionoktársai osz187
