Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)
Sosztarits Ottó: Szily, Schönvisner és Savaria története
SOSZTARITS OTTÓ Szily, Schönvisner és Savaria története „Vas vármegyében Szombathelyen a múlt ősszel, midőn azon vidéki Püspöknek palotáját kezdenék építeni, azon régi állóképek és holmi Római írásokkal jegyzett kövek ásatottanak ki a földből, melyek az említett F. T. (főtisztelendój úr parancsolatára összeszedettek, hogy illendő magyarázatokkal megírattassanak. Hihető, hogy a Rómaiak azon tájon viselt dolgaikat és Szombathely városának régi nevét és eredetét nagyobb világosságra hozzák. ” - tudósított a Magyar Hírmondó 1780. január 8-án megjelent közleményében a Szily püspök által már korábban megkezdett építkezésekről, és arról a szándékáról, hogy a földmunkák során előkerült leletek alapján a város történetét megírassa. A római kori tárgyi emlékek iránti kitüntetett figyelmével Szily lényegében a győri püspök elődeinek hagyományához csatlakozott, akik századokkal korábban megkezdték a reneszánsz óta különös tiszteletben álló antik feliratok és faragványok gyűjtését, megvetve ezzel az ország legrégibb lapidáriumának alapjait. A savariai kőemlékek gyűjtésének kezdetét ma már pontosan nem lehet megállapítani. Thomas Edit régész, a kor neves kutatója Bonfini 1463-as szombathelyi tartózkodásáig vezette vissza a kőtár létrejöttét,1 hangsúlyozva annak félezer éves múltját. A kezdetek bár homályba vésznek, tény, hogy a későbbi századok nagy utazói, Lazius, Clusius2 vagy Marsigli, akik Szombathelyen járva annak leírásánál nem mulasztották el megemlíteni a látott antik emlékeket, szinte kivétel nélkül a középkori vár leírásánál említik azokat. A két angol utazó, Jeremiah Miiles és Richard Pocock 1736-os itt jártukat megörökítendő említik meg, hogy az általuk leírt kőemlékeket korábban a győri püspök falaztatta be a vár falába. Ugyancsak „in castro” említi a faragványokat kéziratában Bél Mátyás3 is, aki szintén ez idő tájt vette számba a város emlékeit. Szily nagyarányú építkezéseinek híre ismét az érdeklődés előterében emelte a római leleteket. Garampi József bécsi pápai nuncius 1778. június 18-i leveléből4 ismerjük, hogy még Bécsben is élénk érdeklődést mutattak az előkerült műkincsek iránt. Szintén az ő leveléből5 tudjuk, hogy a püspöki palota megépítése után Szily nem csak a munkák során napvilágot látott darabokat, de a városban, valamint a környező falvakban addig fellelt köveket is egybegyűjtette a sala terrenaban. A feldolgoztatás szándéka már nyilván ekkor kialakult, hiszen a múzeumi célú gyűjtés és bemutatás már ebbe az irányba mutat. Miként az építkezései 83
