Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)

Sill Aba Ferenc: A püspökség alapítása. Az egyházmegye megszervezése

sára. Ez a sajátos kiváltság mégsem volt könnyen igazolható, főleg azért, mert okiratilag századokon keresztül nem kapott megerősítést.

Eredetét tekintve Hartvik legendájára szoktak hivatkozni. Ebben olvasható II. Szilveszter pápa megnyilatkozása Szent Istvánról, akit „valóságos apostolnak” nevezett, és akinek nemcsak uralkodói koronát, hanem apostoli keresztet is küldött. Ezzel mintegy „apostoli követté” tette őt.1 Ettől kezdve a királlyá koronázás jogán a magyar királyok az egyházi méltóságok kinevezésében folyamatosan gyakorolták kiváltságukat. A VII. Gergely-féle reform, amely nem ismerte el a világi uralkodók beleszólását az egyház belső ügyeibe, Magyarországon érdemben nem befolyásolta a főkegyúri jog érvényét. Annak ellenére sem, hogy Szent László a szabolcsi zsinaton VII. Gergely több reformját elfogadta és megvalósította. A később általánossá váló „egyházi választás” gyakorlata sem korlátozta a magyar királyok jogát a választott egyházi méltóságok jóváhagyásában és beiktatásában. A hagyományos kiváltság írásbeli megerősítésére Zsigmond király tett kísérletet. A konstanzi zsinatra összegyűlt bíborosokkal a magyar királyok főkegyúri jogát az általuk aláírt okirattal elismertette, de ezen az okmányon sem volt pápai megerősítés.2 Ennek ellenére Werbőczy Hármaskönyve a magyar királyok főkegyúri jogát így fogalmazta meg: „A pápa országunkban a megüresedett egyházi javadalmak adományozása tekintetében semmi joghatóságot nem tartott meg magának, a megerősítés hatalmán kívül. ”3

A magyar alkotmány fejlődése folyamán ez a főkegyúri jog az ország jogrendjének részévé vált.4

Az új egyházmegyék alapítása

Mária Terézia tehát - mint Magyarország királynője - e hagyomány alapján intézkedett. Annál is inkább megtehette, mert XIII. Kelemen pápa „Carisima in Christo filia” kezdetű brévéjében „motu proprio et certa scientia” Mária Terézia és utódai számára az „apostoli király” cím használatát hivatalosan is megerősítette.5 így, mint „apostoli királynő” és mélyen hívő uralkodó, az egyház érdekeit szem előtt tartva, határozott lépésre szánta el magát. Miután XIV. Kelemen pápánál 1771-ben kieszközölte a munkácsi görög katolikus püspökség felállítását, 1776-ban az esztergomi egyházmegye területén három új püspökséget hozott létre. A szepesi, a rozsnyói és a besztercebányai püspökségek alapító okmányait 1776. január 15-én írta alá. Intézkedését VI. Pius pápa ugyanezen év március 13-án bulláival megerősítette. Ugyanakkor a királynő által prezentált püspököket kinevezte és az új egyházmegyék kormányzásával őket megbízta.

A következő, 1777. évben két további püspökség, a székesfehérvári és a szombathelyi megalapítására és első püspökeik kinevezésére került sor. Az egyházmegyék megalapítása és első püspökök kinevezése két különálló jogcselekmény akkor is, ha az okmányok aláírása egyazon napon történt meg. Erre a szombathelyi pápai bulla kifejezetten utal, amikor azt említi, hogy a megalapítás32