Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)
Sill Aba Ferenc: A püspökség alapítása. Az egyházmegye megszervezése
SILL ABA FERENC A püspökség alapítása Az egyházmegye megszervezése A török hódoltság megszűnése után Magyarországon nagy lendülettel kezdó'dött meg a katolikus egyház újjászervezése. A felszabadított országrészeken mindent újra kellett kezdeni. A Szent István által alapított, majd Szent László uralkodása idején teljessé vált magyar egyházi szervezet - a területi aránytalanságok miatt és a telepítések folytán népesedési szempontból is - korszerűtlenné vált. A 18. század elejére főleg az esztergomi, az egri, a veszprémi és a győri egyházmegyék, nagy kiterjedésük miatt lelkipásztori szempontból nehezen voltak már kormányozhatok. A nagyobb egyházmegyék megosztásával és újak szervezésével Pázmány Péter esztergomi érsek is foglalkozott, de kellő támogatás híján még eredménytelenül. A 18. század első' felében az új egyházmegyék alapításának ügye ismételten felmerült. A kicsinyes, a konzervatív szempontok e kezdeményezéseket ismét zsákutcába vitték. Mária Terézia egyházpolitikája és a főkegyúri jog III. Károlynak eltökélt szándéka volt az új püspökségek alapítása, váratlan halála miatt azonban megvalósítania nem sikerült. A feladat utódjára, Mária Teréziára maradt, aki annak ellenére, hogy néhány püspök és káptalan az egyházmegyék felosztását ellenezte, szándékát következetesen véghez tudta vinni. Meg volt győződve arról, hogy e tettével a magyar egyház javát szolgálja. Az egyházi szervezet korszerűsítésében az uralkodói abszolutizmus eszméje éppúgy hatott, mint a magyar jogrendben hagyományos főkegyúri jog érvényesítésének igénye. A magyar királyok - többé-kevésbé igazolható hagyomány alapján - Szent István államalapításától kezdődően sajátos kiváltságot kaptak az egyháztól. Mint katolikus uralkodók, az egyház pártfogása címén egyházhatósági jellegű, személyes kiváltság részeseivé váltak. A vezető tisztségviselők kinevezésében, egyházi javadalmak adományozásában királyaink sajátos jogokkal rendelkeztek. Ez a főkegyúri jog kiterjedt az egyházi szervezet létrehozására, a püspökök, apátok, sőt kanonoki testületek tagjainak kinevezésére és egyházi javadalmak adományozá31
