Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)
Negyedik fejezet: A toursi püspök
NEGYEDIK FEJEZET A toursi püspök A 368. év január 13-ra forduló éjjelen érzékeny veszteség érte a poitiersi egyházmegyét: elvesztette kiváló püspökét, Szent Hilariust, aki örök időkre dicsősége marad. Az arianizmus legfélelmetesebb ellenfele volt, aki nem törődve zaklatátásokkal és üldözésekkel, élőszóval és írásban Karcolt ellene. Amellett a saját nyájának önfeláldozó és bölcs pásztora, kinek vezetése alatt a poitiersi hívek a jámborságnak oly magas fokára emelkedtek, hogy szent egyszerűséggel a nagy püspök önmagának gratulált és boldog meghatottsággal adott hálát a jó Istennek.1 S végül nagy hálára kötelezte a világot azzal, hogy bátorította, támogatta Szent Mártont és társait a ligugéi kolostor alapításában. Mondják, hogy Szent Hilarius nagyon szerette ezt a kolostort és amikor csak tehette, eljárt oda, hogy kipihenje hivatalának fáradalmait. Ha hosszabb időt töltött ott, teljesen alkalmazkodott a szerzetesek szigorú életmódjához. Még a munkában is segített nekik, mint egy 1 In ps. 64, 12. 87
