Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Negyedik fejezet: A toursi püspök

érdekes adatból értesülünk. Szent Perpetuus, a toursi püspöki széken Szent Mártonnak harmadik utóda, evangéliumos könyvet ajándékozott Szent Euphronius autuni püspöknek. A könyv Szent Hilarius poitiersi püspök kézirata volt. Cousseau, aki erről az ajándékozásról említést tesz, arra a következtetésre jut, hogy Hilarius valószínűleg Ligugében másolta a könyvet s így került az Szent Mártonnak, majd utódainak birtokába.1

Azt hinné az ember, hogy Szent Hilarius helyébe csak egy ember jöhet számításba, aki tevékenységét tovább folytatja. Szinte várjuk, hogy a nép egyhangúlag Szent Mártonra fog szavazni. És még sem így történt, sőt mintha eszükbe sem jutott volna. Márton, kinek alázatosságában sok finomság és gyöngédség volt, a feledés homályába rejtőzött. Nem gondolt, annál kevésbbé vágyott püspökségre. S ha utóbb mégis olyan kitűnő püspök lett, annak aZ a magyarázata, hogy egyike volt azoknak az embereknek, akik minden nagy feladatra kiválóan alkalmasak, mert minden hivatáskörbe beleviszik egész egyéniségüket. Természeténél fogva szerzetesnek és hithírdetőnek indult és ha saját hajlandóságát követheti, az is maradt volna egész életében. Isten ugyan egészen más munkakört jelölt ki neki; de mikor engedel-1 Cousseau: Mémoire sur le plus ancien monastére des Gaules, p. 15. — Chamard: Origines de l'église de Poitiers, p. 279.

88