Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Harmadik fejezet: A lugugéi szerzetes

A ligugéi monostor nyitva állott mindazok részére, akik a világtól menekülni akartak, akár azért, hogy elkerüljék veszedelmeit, melyekbe a lélek olyan könnyen belesodródik, akár hogy a világ zajától távol tökéletesebb és Istennek tetszőbb életet éljenek. Nem ismerjük tüzetesen a kolostor szabályzatát, melyet vagy maga Szent Márton, vagy esetleg Szent Hilarius állított össze. Főbb elveire azonban következtethetünk úgy magának a ligugéi monostornak, mint általában a keleti szerzetházaknak történetéből, mert biztosan ezek alapján készültek. A szerzetesek lemondanak minden személyes tulajdonjogról és szent szegénységet gyakorolnak. Elbeszélésünk folyamán alkalmunk lesz hallani, milyen egyszerű és szegényes volt a ruházatuk. Gyakori böjt és önmegtagadási gyakorlatok voltak szokásban. Az időt közös imádság, elmélkedés és munka közt osztották meg. A munka főleg kéziratok másolásából állott, de valószínűleg testi munkát is végeztek a keleti remeték példájára, akik nehéz munkával szerezték meg mindennapi kenyerüket.1

Szent Márton tanítványai közt mindenféle rendű és rangú emberek akadtak, de valamennyit teljes egyenlőség és őszinte testvériség fűzte egybe; az az egyenlőség, melyet az akkori társadalom

1 A kézimunka azonban nem volt adás-vételre alapozva, mert az utóbbi úgy a ligugéi, mint később a marmoutieri kolostorban is tilos volt.

82