Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Harmadik fejezet: A lugugéi szerzetes

olyan kevéssé ismert s amelyet az egyház honosított meg.

A monostor egyúttal iskolát is pótolt. Keleten legalább ez volt a szokás, és Szent Hilarius hihetőleg Nyugaton is be akarta vezetni. De a körülmények maguk is javasolták ezt a kapcsolatot. Oda jártak a hittanulók, ott készítették elő őket a keresztségre és ha sikeresen kiállották a vizsgálatot, a pap megkeresztelte őket.

Végül a ligugéi kolostor igazi szeminárium volt, ahonnan apostolok indultak ki az egész vidék népének megtérítésére. Ki tudja, nem ez a cél lebegett-e elsősorban a szent alapító szeme előtt és nem ez volt-e szívének legforróbb vágya? Az ember önkéntelenül erre a gondolatra jön, ha további életét és tevékenységét nézi, amelyet teljesen az apostoli munka tölt ki. ő maga fáradhatatlan misszionárius, sokat van úton és utazásainak térítés a mozgatójuk. Az egész vidéken elhelyez tanítványokat és vidéki egyházakat létesít, amelyek mindmegannyi vallási középpontok lesznek és siettetik a falvak lakosságának megtérését.

Kár, hogy akik megírták a szentnek élettörténetét, apostoli kőrútjairól nem jegyeztek fel több és főleg értékesebb adatot. Később látni fogjuk, hogy a helyi hagyományok tüzetes tanulmányozása által akárhány hiányos adatot ki lehet egészíteni, s ha az így összeállított tanúságokat kellő kritikával használjuk és egymásból kölcsö-83