Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Első fejezet: Szent Márton évszázada

keihez. Itt-ott akadtak a régi pogányságnak szószólói és védői, mint például Symmachus1, de azokban is több a hazafias szólam, mint a vallásos meggyőződés. A vagyonos és befolyásos társadalmi réteg ragaszkodott a hagyományos sokistenséghez, de csak azért, mert a jelentősebb istentiszteleti ténykedések számukra előnyöket jelentettek, és nem utolsó sorban azért is, mert vallásukat ősi örökségnek és mintegy az állam tartozékának tekintették.

A pogány szertartások szívósságának másik oka abban rejlett, hogy egyik-másik izgalmas látványosságokkal volt összekötve. Ilyenek voltak a gladiátori játékok, melyeket vagy államköltségen, vagy egyes magánemberek bőkezűségéből rendeztek, akiknek választások alkalmával szavazatokra volt szükségük. Itália népei bomlottak az ilyen játékok után és akárhány keresztényt is lehetett ott látni, kik nem tudtak ellenállni a csábításnak és a pogányokkal együtt tapsoltak és habzsolták az ártalmas, durva élvezeteket.

Ilyen indítékokból azonban a szó nemes értelmében vett vallás nem meríthetett. Az emberek képére és szenvedélyeire mintázott istenségek, a szí-1 *Symmachus Qu. Aurelius (f 402) szónok és államférfiú, tiszteletreméltó jellem, aki azonban tűrhetetlenül ragaszkodott a pogánysághoz és védte kultuszát. Dicsőítő beszédein kívül 10 könyvre terjedő levelei maradtak ránk.

22