Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Első fejezet: Szent Márton évszázada

Mikor szentünk megkezdte tevékenységét, a birodalmat ismét zavargások nyugtalanították, melyeket Constantinus utódainak versengése idézett töl.1 Az állam befelé megosztva, kifelé sokszor gyöngének mutatkozott. Időnkint megújuló polgárháborúk dúltak. S mivel a baj ritkán jár egyedül, a barbár népek a Rajna felől, a Duna mentén és Keletről egyszerre szorongatták a birodalmat.

Az Egyháznak is kijutott a bajból, de azért a zavaros időben is tovább szervezkedett és erősödött. A niceai egyetemes zsinaton körvonalazta tanítását és kárhoztatta az ariánus eretnekséget, amely rohamosan terjedt és az uralkodók támogatásával még sokáig tévedésben tartotta a népeket és üldözte az Egyházat.2

1 *Nagy Constantinus meghalt 337-ben. Birodalmán három fia osztozott. Constantinusnak jutott Gallia, Britannia és Hispania; Constantiusnak Kelet; Constansnak Italia, Illyria és Afrika. Constantinus elégedetlen volt az osztállyal, azért 340-ben megtámadta öccsét, Constanst, de a harcban elesett s így Constans egész Nyugat ura lett. Az arianus vitában a niceai zsinat álláspontját védte. Áldozatul esett Magnentius összeesküvésének 350-ben. A bitorló Magnentiust 353-ban leverte Contantius és az egész római birodalmat egyesítette jogara alatt. Kedvezett az ariánusoknak. Társuralkodónak fogadta unokaöccsét, Julianust, aki Contantiusnak 361-ben bekövetkezett halála után egyeduralkodó lett. A perzsák elleni hadjáratban 363-ban egyik katonája meggyilkolta.

2 *Az arianizmus a IV. század legveszedelmesebb eretneksége. Alapítója Arius (f 336), nyugtalan szellemű pap, az alexandriai és antiochiai iskola tanítványa, Tagadta

1»

I