Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)
Nyolcadik fejezet: Szent Márton tisztelete
NYOLCADIK FEJEZET Szent Márton tisztelete Már életében szentnek tartották és tisztelték Márton püspököt. Mély alázatossága sem tudta őt elrejteni az emberek tisztelete elől. Alázatos volt, és még ebben is különbözött más szentektől. Az ő alázatossága nem csupán győzedelmes visszahatás a kevély hajlam ellen. Ő a világi dicsőséget nem azért kerülte, mintha varázsa veszedelmet jelentene számára, hanem egyszerűen azért, mert alkalmatlan volt neki. Gyakorlatilag elővételezte a Krisztus követésének (I. 2.) elvét: Örülj, ha az emberek nem ismernek és semmibe sem vesznek. Szerette az igénytelenséget, de ez nála nemcsak erkölcsi erény, hanem természetes érzék. A nagyrabecsülést önmegtagadásnak vette és türelemmel viselte, ahogyan az ember egy kellemetlen dolgot, vagy betegséget szokott elviselni. Tartózkodó természete ellenére a szó legszebb értelmében népszerű szentté vált. Népszerűvé tették az erényei, melyek olyan kifejezést öltöttek, hogy az egyszerű ember is könynyen felfogta és értékelni tudta. Népszerűségének külső összetevői általánosan ismertek, azért feles-202
