Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Hatodik fejezet: A császári udvarban

kereszténnyé legyen. Hamarosan átlátott a helyzeten, hogyan lehet egy jó szándékot alkalmasan értékesíteni és így válaszolt a prokonzulnak:

— Nem léphetek be pogány ember házába.

— Jöjj csak és szabadítsd meg a szolgámat, válaszolta Tetradius, ezennel ünnepélyesen megígérem, hogy keresztény leszek.

Meg is tartotta a szavát. Mikor saját szemeivel látta, hogy ördöngős szolgája meggyógyult, hitt Jézus Krisztusban és fölvétette magát a hittanulók sorába. Nemsokára rá megkeresztelkedett és egész életén át áldotta és nagyrabecsülte Szent Mártont, akinek köszönhette a keresztény méltóságot és örök üdvösséget.1

1 Sulp. Sev. Vita S Mart. 17.

184