Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)
Hetedik fejezet: Szent Márton halála
HETEDIK FEJEZET Szent Márton halála Minél inkább közeledik ennek a tartalmas életnek alkonya, annál nagyobb tisztelettel és csodálattal tölt el a benne lüktető, szinte emberfeletti tevékenység, tökéletesség és önzetlenség. Komoly intelem a tétleneknek és biztató példa a buzgóknak. Szent Márton nem ismert pihenést, a halál is munkaközben érte, apostoli útján, melyre előhaladott kora ellenére is vállalkozott, hogy teljesítse kötelességét és kövesse szíve sugallatát. Nyolcvan éven túl volt már. Érezte, s tanítványai előtt hangoztatta is, hogy halála közeledik. Megkezdte tehát az előkészületet a halálra, amit nem végezhetett jobban, mint hogy folytatta eddigi életét. Semmit sem változtatott szokásain, és derűs lelkére nem vetett árnyékot a közeledő halál. Candes-ból, az általa alapított egyik legvirágzóbb plébániából, lehangoló hírek érkeztek. Felborult az egyházközség békéje, a szerzetesek közt egyenetlenség támadt. A szent püspök a szomorú hírek hallatára, nem törődve fáradsággal, megindult — utolsó útjára. Azzal az előérzettel ment, hogy nem fogja viszontlátni Marmoutiert; de bol-185
