Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Hatodik fejezet: A császári udvarban

Fogadásához híven távol maradt a 394-i nimesi zsinattól is,1 pedig nagyon érdekelte volna, mit határoznak. Ebben az időben Sulpicius Severus társaságában hajóutat tett és aközben, távol a zsinat színhelyétől, de vele egyidejűleg látomásban értesült a tárgyalás főbb mozzanatairól, melyeket utitársával közölt. Sulpicius Severus később utánajárt a zsinat lefolyásának és meggyőződött, hogy az teljesen egyezett az elmondottakkal.2 Márton mint egyébkor, ezúttal is bizalmasan közölt mindent szeretett tanítványával, akihez bensőséges kapcsolat fűzte.8

Többrendbeli látomását, angyalok, szentek, sőt ördögök megjelenését is ő maga beszélte el történetírójának.4

Márton még utóbb is többször szemrehányást tett magának, hogy az Ithacus-párttal olyan elnéző viselkedést tanúsított., akármennyire nem szívből, inkább csak a körülmények kényszerítő hatása alatt

se removit. — ‘Damiani Szent Péter ezt a vísszavonultságot úgy okolja meg: ut Deo familiarius viveret — és saját lemondásának igazolására hozza fel. (Opera. Parisiis 1642. III. 192.)

1 Hefele: Conciliengesch. II. 57.

2 Sulp. Sev. Dial. II. 13. III. 13. ,

3 Tum eum iste Sulpicius (sicut apud eum nemo familiarius loquebatur) coepit orare, ut pie quaerentibus indicaret.. . Nihil erat, quod ei Sulpicius non extorqueret invito. Dial. II. 13.

4 Ibid, 13.

178