Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Negyedik fejezet: A toursi püspök

hogy az ördög számára azért nem lehet bűnbocsánat, mert lehetetlen föltételhez van kötve. Figyelemkeltő szavaival csak annyit akart kifejezni, hogy a gonosz lélek örökre bűnhődik, mert a gonoszságban megátalkodott és bűnbánatra egyáltalán nem képes. Tulajdonítsa a sorsát megrögzöttségének, ne a legfőbb Bíró kegyetlenségének vagy kényekedvének, ahogyan ő szeretné feltüntetni.

Brictius esete maga is elegendő volna annak bizonyítására, hogy Marmoutier nemcsak kolostor, hanem a szó legteljesebb értelmében iskola is volt. Ebből az iskolából, vagy mondhatjuk úgy is, szemináriumból kerültek ki a toursi püspök tanítványai, a kor egyházi és társadalmi életének büszkeségei.1

Első helyen kell említenünk Szent Maurilius, angersi püspököt, akit a hagyomány szerint maga Szent Márton ajánlott az angersieknek és ő is szentelt püspökké. Aztán Szent Victorius, le-mansi püspököt, aki atyjának, Victornak1 2 a helyébe került és akit szintén Márton jelölt ki és szentelt föl. Az angersi és le-mansi püspök fölszentelésé-1 I. M. Besse: Les moines de 1' ancienne France. Paris, 1906.

2 *Victor, Liborius le-mansi püspök tanítványa, nős ember volt, mikor Szent Márton az elárvult le-mansi egyházmegyének ajánlotta. Mikor megválasztották püspöknek, felesége magányba vonult. Fia, Victorius, Szent Mártonnal Toursba ment és tanítványa lett. Lecoy i. m. 229.

110