Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Negyedik fejezet: A toursi püspök

bői egyesek azt következtetik, hogy Szent Márton metropolítai joghatóságot gyakorolt.1 A következtetés nem alaptalan. Gallia területe éppen ebben az időtájban, I. Valentinianus vagy Gratianus alatt új beosztást kapott.2 A második lyoni kerületből kiszakítottak egy területrészt, amely magában foglalta Tourainet, Mainet, Anjout és Bretagnet, és azt harmadik lyoni kerületnek nevezték. Ennek az új provinciának Tours lett a székhelye, amelynek tehát ekkortájt kellett metropolita rangra emelkednie, mert az egyházi beosztások a birodalmi közigazgatás beosztásaihoz igazodtak.3

Szent Márton marmoutieri tanítványai sorában voltak továbbá olyan neves férfiak, mint Szent Patricius, Írország apostola; Szent Korentin, cornwallisi püspök; egy másik Szent Márton, lyoni püspök; Szent Clarus, akit Sulpicius Severus álmában látott, amint halála után mesteréhez társult az örök dicsőségben; Szent Florentius, montglonnei remete; Szent Romanus blayei apát, Szent Maximus ile-barbei és chinoni apát. És ne felejtsük ki a rokonszenves Sulpicius Severust, Szent Márton ékes tollú életíróját, akinek ezért az élet-1 A metropolitának eleinte különféle elnevezése volt. Az érsek (archiepiscopus) elnevezés a VI. század előtt Galliában aligha volt használatos.

2 Augustus császár Galliát négy provinciára osztotta, az egyik rész Gallia Lugdunensis, lyoni kerület.

3 Gallia Christiana, XI. 1. Ill

Ill