A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1973 (Szombathely, 1974)

VI. PÁL PÁPÁNAK

MOTU PROPRIO KIADOTT APOSTOLI LEVELE SZABÁLYOKAT AD A VEGYESVALLÁSŰ HÁZASSÁGOKRA VONATKOZÓAN.

A vegyesházasságokat, azaz egy katolikus fél és egy nem katolikus — akár megkeresztelt, akár kereszteletlen — fél között létrejött házasságokat az egyház mindig aggódó nagy gondossággal kisérte. Korunk különleges körülményei arra ösztökélik, hogy még nagyobb gondot fordítson a vegyesházasságokra. A múltban ugyanis a katolikusok külön, határokkal is elválasztott területeken laktak a más keresztény vallások híveitől és a nem keresztényektől. A legújabb korban azonban már az ilyen különélés nemcsak hogy nagyon kevés helyen van meg, hanem még a különböző vidékeken lakó és különböző vallású emberek közti érintkezés is nagyon gyakorivá vált. Ennek az adott helyzetnek a következményeként a vegyesházasságok is nagyon megsokszorozódtak. Befolyással volt erre az emberi civilizáció és kultúra előhaladása és terjesztése, az ipar és kereskedelem, továbbá az, hogy a. falusi élet rovására a városba tömörült össze sűrűn a lakosság, végül pedig a kivándorlók és a mindenfajta menekülők nagy száma.

Az egyház azt is jól tudja, hogy a vegyesházasságok — amelyek a vallások különbözőségének és a keresztények megosztottságának következményei — a keresztények helyreállítandó egységnek nem válnak javára néhány esetet leszámítva. Ugyanis minden vegyesházasság több problémát hordoz magában, mert megosztást visz bele egyházunk e kis élő zárt sejtjébe — méltán nevezhetjük így a keresztény családokat — és bent ezekben a családokban az evangéliumi parancsok teljesítése is jóval nehezebbé válik a vallás-különbség miatt, főként az egyház nyilvános istentiszteletein való részvételt és a gyermekek vallásos nevelését illetőleg.

Mindezek következtében az egyház küldetése tudatában nem ajánlja a vegyesházasságok kötését, mert minden igyekezetével azon van, hogy a katolikusok a házassági kötelékben teljes lelki egységben és tökéletes életközösségben élhessenek. Minthogy pedig az embernek természetadta joga van arra, hogy házasságot kössön és gyermekei legyenek, az egyház az ő törvényeivel — melyek lelkipásztori gondoskodásáról tesznek tanúságot — mindenképpen arra törekszik, hogy egyrészt az isteni Jog előírásait hűségesen megtartsa, másrészt pedig biztosítsa az embereknek ezt az említett házasságkötési természetadta jogát.

Az egyház minden körülmények között arra törekszik, hogy az ifjakat ránevelje arra, hogy lelkiismeretesen vállalják kötelességeik teendőit és teljesítsék az egyházban lévő megbízatásukat is, másrészt pedig arra törekszik, hogy előkészítse azokat a jegyeseket, akik vegyesházasságot szándékoznak kötni, végül pedig, hogy gondoskodjék azokról is. akik már vegyesházasságban élnek. És jóllehet a különböző vallású megkeresztelt emberek között kevésbé kell attól tartanunk, hogy közömbösek a vallással kapcsolatban, de mégis könnyebben lehet azt megelőzni, ha a vegyesvallású házastársak is mindketten pontosan ismerik a keresztény házasság lényegét és, ha az egyházi elöljárók tisztjükhöz képest megfelelő módon segítik is őket. A katolikus házastárs és a kereszteletlen házastárs közt felmerült nehézségeket is le lehet győzni lelkipásztori éberséggel és okossággal.

Az egyház nem tartja egyformának sem tantételeiben, sem pedig törvényeiben egy katolikus fél és egy nem-katolikus megkeresztelt fél közti házasságot és az egy katolikus fél és egy megkereszteletlen fél közti házasságot. Mert mint a II. Vatikáni Zsinat tanítja: azok, akik jóllehet nem katolikusok, de „hisznek Krisztusban és szabályszerűen részesültek a keresztség szentségében, már bizonyos — bár nem tökéletes — közösségi kapcsolatban vannak a katolikus egyházzal” (1): Azoknak a keleti keresztényeknek akiket a katolikus egyházon kívül kereszteltek meg, noha a mi közösségünkön kívül élnek, a részegyházaikban vannak valóságos szentségeik, főként a papi rend szentsége és az Eucharistia és ezek a lehető legszorosabban kötik össze őket velünk (2). A megkereszteltek közti házasságban, — amely valóságos szentség — a lelki javaknak bizonyos közössége jön létre. Ez azonban nincs meg azok között a házastársak között, akik közül az egyik megkeresztelt, a másik fél pedig kereszteletlen.

Nem mellőzhetők el azonban azok a nehézségek sem, amik a megkereszteltek közt létrejött vegyesházasságokban rejlenek. A legtöbbször ugyanis különbség mutatkozik a házasfeleknek a házasság szentségi voltáról vallott nézeteik terén, továbbá az egyházban kötött házasság sajátos jelentőségéről való nézetükben, majd a házasságra és a családra vonatkozó több erkölcsi alap-principium magyarázása terén, és ama határokat illetőleg, amelyeken belül a katolikus egyházzal szemben engedelmességgel