A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1973 (Szombathely, 1974)
A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1973. 111. 202/1973. sz. Eucharisztikus Világkongresszus. Tisztelendő Testvérek! „Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy tot vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből eszünk” (1 Kor. 10, 16—17). Ezt a szent szöveget idézve és magyarázva az egyházatyák mély meggyőződéssel vallják, hogy az Eucharisztia az Egyház egységét jelképezi és valósítja. Ezt az igazságot szemléletesen fejezi ki- egy-egy nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Amikor a hívek a világ minden részéből egybesereglenek a legméltóságosabb Oltáriszentség ünneplésére, az Eucharisztia erejében élő hívők Krisztusban való egységükről tesznek tanúságot. Minden Eucharisztikus Világkongresszus az egész Anyaszentegyház közös ügye. Ezért természetes, hogy Szentatyánk, VI. Pál pápa, egyik beszédében minden egyes hívőt, a helyi egyházakat és az egész Anyaszentegyházat buzdítja, hogy készítsék elő szívüket erre a nagy eseményre, a kegyelmek befogadására. (V. ö. Osserv. Rom. jan. 29—30. sz. 3. o.) Hazánkban is minden egyházmegye megemlékezik az 1973. február 18—25. között tartandó Eucharisztikus Világkongresszusról, amelynek színhelye az ausztráliai Melbourne lesz. Egyházmegyénk szintén részt kér ebből a szent ünneplésből. 1967. május 5-én, Űrnapján, adta ki a Szentatya jóváhagyásával a ri tuskongregáció az Eucharisticum mysterium kezdetű Instructio-t, amelynek 67. pontja az Eucharisztikus Kongresszusról szól. Két mozzanatot emelek ki: 1. a hívek „oratione privatim protracta et piis exercitiis’ imádják a legszentebb Euchairisztiát, 2. minden áhítatgyakorlat a szentmiseáldozat ünnepélyes bemutatásában érje el csúcspontját. Buzdítsuk tehát a híveket az áhítatgyakorlatokra, mindenekelőtt a szentáldozásra. A megnyitás napján, február 18-án tegyük minél ünnepélyesebbé a szentmisét. A szentbeszád a Kongreszszusról és annak jeligéjéről: „Ügy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket” (Ján. 15," 12) szóljon. Az Oratio fidelium is eucharisztikus legyen. (Ordo Lectionum Missae, a vasárnapok „В” sorozata és az ünnepnapok 327. o.). A Kongresszus befejező napján, február 25-én szintén megemlékezünk az eseményről, és ugyancsak eucharisztikus Oratio fidelium-ot mondunk. Alkalmas időpontban szentórát, esetleg több órás szentségimádást tartunk. A nagyböjti triduumokat is használjuk fel az eucharisztikus élet elmélyítésére, különösen a napi szentáldozás megszerettetésére. Most, amikor sok szó’ esik a világi hívek felelősségéről és apostoli segítségéről az Egyház életében, örömmel gondolunk a tényre, hogy az Eucharisztikus Kongresszusok ügyét a világi hívek indították el, és vitték diadalra. A szombathelyi egyházmegyének kedves kapcsolata van a kezdeményezővel. Tamisier Emilia, aki „mint az Oltáriszentség vándor koldusa” járta be a városokat és országokat, abban a Tours-ban született, amelynek püspöke volt földink és égi pátronusunk: Szent Márton. Időben és térben távoli kapcsolat, de a lelkek közösségében és a szentek egyességében nem jelentéktelen. Milyen szép volna, ha a szülők, a gyermekek, akik a szén4áldozásban már egyesültek Jézussal, az egyházközség fiatal és idősebb tagjai életük példájával a legméltóságosabb Oltáriszentség apostolai lennének! Akkor a legszentebb Eucharisztia plébániáink és lelkészségeink közösségét is kegyelmi egységgé forrasztaná, amelyben Krisztus Urunk törvénye uralkodnék: „Szeressé-'ek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” (Ján. 15, 12). 265/1973. sz.Főpásztor nagyböjti szózata Tisztelendő Testvérek, Kedves Híveim! A nagyböjti szent idő megváltásunk titkára irányítja figyelmünket. Elsősorban Krisztus megváltó áldozata elmélkedésünk tárgya, de ugyanakkor el kell gondolkodnunk azon is, hogyan merítünk a megváltás kincseiből. Nagy Szent Leó pápa figyelmeztetése szerint a keresztény ember éleiének olyannak kell lennie, mintha folyton nagyböjti fegyelemben élne. De mivel kevesekben van meg az erő ehhez, legalább e szent negyven napban tegyük jóvá máskor elkövetett vétkeinket. Éljünk szentül és tisztán Isten kegyelmében. Bűnbánó lélekkel fogadjuk a megváltás kegyelmét és hitből fakadó erkölcsi élettel kövessük Krisztust Isten szeretetének útján. Ehhez segítsen bennünket mai elmélkedésünk a megváltás mély igazságáról, a kereszt titkáról, és ebből fakadjanak üdvös jófeltétéleink. Ha a megváltás tényét egyszerűen akarjuk kifejezni, akkor ezt mondhatjuk: Jézus Krisztus érettünk és a mi üdvösségünkért leszállóit a mennyből. Isten akarata a megváltással az volt, hogy Jézus bűneinktől /megváltson minket és elvezessen az örök életre. A megváltás által Isten 13 -
