A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1968 (Szombathely, 1969)
A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1968. IV. 1307/1968. sz. XXIII. János pápa szellemében. Őszintén megvallom T. Testvéreimnek, hogy Szalézi Szent Ferenc és Don Columba Marimon írásai után XXIII. János pápa lelki naplója gyakorolta reám a legmélyebb hatást. (XXIII. Joannes: Geistliches Tagebuch. Herder. Wien, 1964.) Minden értékes életrajz felett ez a lelkinapló mutatja meg téljes életiközelségben János pápa lelkét, egyéniségét, úgy, ahogy ő maga kifejezte a Szentlélek kegyelmének világosságában. Hogy ki volt János pápa és miért hatott olyan áldásosán az Egyházra és a világra, hogy miképp lett az, aki lett, annak igaz bizonyságát ez a lelki napló tárja elénk. A bergamói és a római kispap hetente többször készít feljegyzéseket lelki életének fejlődéséről, küzdelmedről. Alázatosan bevallja hibáit és egész gyakorlatiasan teszi meg elhatározásait a lelki továbbfejlődésre. Felszentelésétől kezdve pedig lelkigyakorlatainak és nemegyszer a lelkigyakorlat mellett tartott 3 napos magányának gondolatait, elhatározásait adja egészen emberi közvetlenséggel. A hűséges titkárnak, Loris Capovillanaik, az azóta Chieti—Vasto érsekének, elévülhetetlen érdeme, hogy még János pápa életében, az ő ellenőrzése mellett gyűjtötte össze lelki naplójának anyagát. S ezek a feljegyzések éppen a maguk közvetlen egyszerűségével, igaz őszinteségével és krisztusi eleven valóságával hatnak. Ha valaki ma arról olvasna, hogy a papnak a szeminárium után, az életben is bizonyos mértékű napirendet kell tartania, hogyan kell imádságait végeznie ... az ilyen írást, mint valami érdektelen dolgot esetleg félretenné. De ha János pápa sajátkezűig ír ezekről, mélyen megfog bennünket. Ez az ember, miként az anglikán prímás mondotta neki, világtörténelmet csinált. Az egész világ tiszteli, a hívőik rajonganak érte, a nemhívők nagyrabecsülik, mint a dialógus szellemi atyját, a különböző világnézetű és érdekű emberek békés közeledésének példaadó megvalósítóját. És mindaz a jó, amit életében a pápai trónon tett, abból a kegyelmi forrásból fakad, amelyet lelki naplója szerint hűséges lelki életével igyekezett megnyerni. Amikor ezeket előrebocsátom, külön is szeretném, Testvéreim, felhívni figyelmeteket az 1930. évi lelkigyakorlatos feljegyzésére. Akkor bulgáriai apostoli visitator volt. Április 28-tól május 4-ig Ruscdukiban, a passionista atyáknál tartotta lelkigyakorlatát. Tökéletes és páratlanul szép magány — jegyzi fel —, körülvéve az ébredő természet szépségével. Előtte a nagy Duna, amelynek túlsó partján a román alföld és éjszakánként a messzeségben a petróleum-források lángjai csillannak fel. Ebben a környezetben fogja meg lelkét Loyolai Szent Ignác nagy felajánlása: „Egy idő óta a szentmisém után reggelenként — és úgy érzem, hogy ez szívemből jön — elmondom azt az imát, amellyel Szent Ignác Krisztus országáról szóló elmélkedését befejezi, a nagy felajánlást. Valóban ez mély élményemmé lett”. Majd így folytatja: „Öh áldott Jézus, ne legyen ez (ez a nagy odaadó felajánlás) egy rövid fellángolás, amelyet az első eső már kiolt. Add, hogy nagy láng legyen, amely állandóan ég és sohasem hamvad el.” (240. lap.) T. Testvérek! Egyszerű és rövid felvillantása akar ez lenni annak a lobogó lángnak, amely XXIII. János pápa személyében állandó irányt ad a zsinat utáni munkánknak. Különösen szükséges ez napjainkban, amikor a zsinati munkának megvalósításában a főforrásról, a papok és a hívek tudatos kegyelmi életéről és annak gyakorlati növeléséről a sok vitatkozás közben megfeledkeznek. No míeg más is elfelejteti ezeket a forrásokat, amelyek nélkül nincs élet a zsinat után sem. Pedig a II. Vatikáni Zsinat a papság képzéséről szóló határozatában hangsúlyozottan mondja: , ,,A szent zsinat nagyon is jól tudja, hogy az egész Egyház kívánatos megújhodása nagyrészt a papság Krisztus lelkületétől áthatott szolgálatán múlik.” (A határozat előszava.) Ennek a szolgálatnak krisztusi lelkületét XXIII. János pápa szellemében tudjuk megvalósítani. Üj munkaév előtt állunk. Ezért akartam felhívni T. Testvérek figyelmeteket XXIII. János pápa lelkületére és szellemére. Azt szeretném, ha egyházmegyei problémáinkra az ő szellemében találnánk megoldást, munkánkban pedig az ő buzgósága lenne a példaképünk. 1. Az Ür Jézus azt mondta: „. .. beteg voltam és felkerestetek engem” (Mt. 25,36). Juttassa ez eszünkbe Egyházmegyénk papságának egészségi állapotát. Már a múlt esztendő is, de az idei év különösen nagy megpróbáltatást okozott T. Testvéreink egészségi állapota tekintetében. Lelkiismereti kötelességemnek tartom, hogy erre a figyelmeteket felhívjam. Ne hanyagoljuk el egész15 —
