A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1967 (Szombathely, 1968)
5 Az Oltáriszentség jelenlétét függönnyel vagy az Ordinárius által meghatározott más módon jelöljék. Az öröklámpa hagyományos szokását őrizzük meg. (57) 3. Fejezet. Az eukarisztikus áhitatgyakoríatok. Az Egyház nyomatékosan ajánlja az Oltáriszentség iránti magán és közösségi áhitatgyakorlatokat. Ezek azonban feleljenek meg a liturgia szellemének, a liturgikus időnek és a hívek előtt ne homályosítsák el az Egyház közösségi istentiszteletének fontosságát. (58) 4. Fejezet. Eukarisztikus kör menetek. Az Ordinárius dönt arról, hogy az eukarisztikus körmenetek indokoltak-e ? Ö határozza meg a körmenetek helyét és idejét. (59) 5. Fejezet. Az Oltáriszentség kitétele. Ajánlatos — különösen ünnepélyesebb és hoszszabb szentségkitétel esetén, — hogy az expozíció annak a misének a végén legyen, amelyben az imádásra kitett ostyát átváltoztatták. (így az Oltárszentség imádásának és az eukarisztikus áldozatnak kapcsolata a külső jelekben is megnyilvánul). Ilyenkor a pap a mise végén az áldást elhagyva Benedicamus Domino-t mond. (60) A szentségkitétel ideje alatt ugyanazon templomban misét — u. n. szentséges misét — mondani tilos. A kitételt a mise idejére meg kell szüntetni, kivéve, ha a misét a szentségkitétel helyétől elválasztott, külön kápolnába mondják és legalább néhány hivő visszamaradt az Oltáriszentség imádására. Amennyiben e gyakorlat hővezetésétől a hivek idegenkednek, az Ordinárius halasztást adhat a hivek türelmes kioktatására, de ez nem tarthat hosszú ideig. Az eukarisztia titkát a mise tökéletes módon tartalmazza. Az Oltáriszentségnek a mise alatt imádásra történő kitétele e titok ünneplését nem teszi teljesebbé. (61) Ha a kitétel rövid időre történik, a ciboriumot és monstranciát el lehet helyezni magán az oltáron (menzán); egyébként trónust lehet alkalmazni. A kitétel alatt a hivek imába merülve Krisztus Urunkkal foglalkozzanak. A hivek áhítatának emelésére lehet felolvasni részleteket a Szentírásból, azt magyarázni vagy buzdító beszédet is tartani. Legyen alkalom a hivek éneklésére és időközönként szent csendet is iktassunk be. A végén legyen szentségi áldás. Ahol az adorációt népnyelven végzik — a Püspökkari konferenciák engedélyével — az áldás előtti Tantum ergo más szentségi énekkel is helyettesíthető. (62) Az Ordinárius engedélyezheti az évi szentségimádást, ha biztosítva látja annak ünnepélyes megtartását. (63) Valamely súlyos és általános szükégben a helyi egyházi Főhatóság elrendelhet hosszabb könyörgést is a kitett Oltáriszentség előtt. (64) Megfelelő számú szentségimádó hiányában szabad a szentségkitételt — kétszer egy napon (pl. délben és éjszaka) — megszakítani. Ilyenkor a pap karinget és stólát ölt, a Szentség előtt rövid adorációt végez, majd beteszi azt a tebamaculumba, illetve újból kihelyezi imádásra. (65) Rövid szentségimádás alkalmával is — lehetőség szerint — legyen felolvasás, ima, ének és szent csend. (66) A szentmise végén — pusztán áldás céljából — tilos kitenni az Oltáriszentséget. 6. Fejezet. Az eukarisztikus kongresszusok. Az eukarisztikus kongresszusok alkalmával arra kell törekedni, hogy az eukarisztia titkának ismerete egyre világosabbá váljék és elmélyüljön a hívek lelkében. A II. vatikáni egyetemes zsinat szellemében magánimádságokkal, különböző jámbor gyakorlatokkal, szentségi körmenetekkel stb. hódoljunk az Oltáriszentség előtt, de az ünnepségek fénypontja az ünnepélyes mise legyen. Az eukarisztikus kongresszus időtartama alatt bizonyos templomokban legyen folyamatos szentségimádás. Budapest, 1967. szeptember 13. A MAGYAR PÜSPÖKI KAR