A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1967 (Szombathely, 1968)

VÉGREHAJTÁSI UTASÍTÁS AZ EUKARISZTIKUS INSTRUKCIÓT ISMERTETŐ KÖRLEVÉLHEZ

I. A vasár- és ünnepnapi misék rendje.

A városi templomok miserendjének összehangolására az illetékes esperesek tegyenek javaslatot az Ordináriusnak. (26)

A Kánont — a Magyar Püspöki Kar további intézkedéséig — magyar nyelven mondani vagy énekelni tilos. (21)

II. Áldozás az ugyanabban a misében konszekrálí szentostyával.

A „communio ex eodem Sacrificio” előmozdítása a liturgikus megújulás egyik célja. Az utóbbi évtizedek valamennyi liturgiára vonatkozó pápai és zsinati dokumentuma hangsúlyozza ezt, így az Instructio is. (31) Ennek szellemében a Magyar Püspöki Kar is ajánlja és szorgalmazza.

Az ugyanabban a misében konszekrálí Szentostyával történő áldoztatás gyakorlatilag többféle módon valósítható meg:

1. A lelkipásztor a várható áldozok számának megfelelő mennyiségű ostyát készít ki vagy a saját paténájára vagy egy külön pyxisbe (ciboriumba). A kikészítés történhetik vagy az oltárra vagy a kredenciára.

Offertoriumkor a hívek ostyáját tartalmazó pyxist (ciboriumot) és a mise-kelyhet — amennyiben azok a kredencián vannak — vagy alkalmas ministráns vagy pedig a celebráns viszi az oltárhoz.

2. Ahol a körülmények lehetővé teszik, az ugyanabban a misében konszekrálí Szentostyával történő áldoztatás megvalósítása összekapcsolható az u. n. „felajánlási körmenet” bevezetésével is. E körmenet által a hívekben még inkább tudatossá válik, hogy a misében az eukarisztia anyagát, a kenyeret és a bort a hivő közösség adja és ezekben az adományokban jelképesen önmagát is felajánlja. Az eukarisztikus áldozat szent cseréje (sacrum commercium) révén ezeket az adományokat, mint Krisztus Testét és Vérét kapja vissza.

A felajánlási körmenet a következő módon történhet:

a) Előkészítés:

A mise előtt jól látható és alkalmas helyen (lehetőleg a templom hajójában) fehér terítővei leterített felajánlási asztalkán készítsük elő a bort és a vizet, továbbá a pyxist (ciboriumot), vagy egy nagyobb paténát a pap nagy ostyájával és a hívek

kis ostyájával. (A pap nagy ostyáját a kredenciára kikészített mise-kehely paténájára is tehetjük. A kredencia különbözik a felajánlási asztalkától. Helye a szentélyben van; a mise-kehely mellett erre készíthetjük ki a könyvtartót a misekönyvvel és az áldoztató tálcát, s felajánlás után ide kerül a két ampolna is).

Következetes neveléssel megvalósítható, hogy a misére érkező hívek maguk készítsék elő kis ostyáikat. Vagyis a felajánlási asztalra helyezett tálkából, lapos kanál segítségével ők helyezzenek egyegy kis ostyát a pyxisbe (ciboriumba), vagy a paténára. Mivel számítanunk kell egyesek figyelmetlenségére vagy késésére, ilyenkor is tanácsos néhány kis ostyát már előre kikészítenünk. Célszerű a felajánlási asztal mellé — legalább az új rend bevezetése idején — ministránst állítani, b) Körmenet:

Offertoriumkor, amikor a pap az oltárhoz megy, a ministránsok a felajánlási asztalkához vonulnak és onnan körmenetszerűen hozva az áldozati adományokat, átnyújtják a celebránsnak. Lehetőleg a felajánlási körmenettel párhuzamosan történjék a mise-kehely felhozása a kredenciáról.

Az áldozati adományokat a hívek is vihetik. Főként a hétköznapi miséken ajánlatos, hogy azok vegyenek részt a felajánlási körmenetben, akiknek' szándékára a misét bemutatják. (Pl. az elhunyt hozzátartozói, a beteg családtagjai, nászmisén a jegyesek stb.)

Az áldozati adományokat alkalmas ministránsok és hívek hiányában a miséző pap viszi az oltárhoz. (Ebben az esetben a mise-kelyhet — mise előtt — jobb az oltárra kikészíteni).

Ha az áldoztatásra előkészített ostyák száma kevés, akkor néhány kis ostyát félbe-törhet a pap, vagy a tabernákulumból kivett Szentostyákkal folytathatja az áldoztatást. Ha viszont néhány Szentostya megmarad, azokat a pap a tabemákulumban őrzött ciboriumba helyezi, vagy magához veszi.

Legyen gondja arra, hogy havonta egyszer-kétszer a ciboriumban őrzött Szentostyával áldoztassa meg a híveket, a ciboriumot purifikálja és a misén kívüli áldoztatásokra új ostyákat konszekráljon.

III. A hívek áldozása.

Az Egyház szokása szerint a hívek vagy térdelve, vagy álva áldoznak. A két lehetőség közül a lelkipásztor válassza ki a helyileg célszerűbb megoldást.