A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1967 (Szombathely, 1968)

III. Változások a mise szertartásaiban.

Általában a térdhajtások, oltárcsókok és keresztvetések száma csökken. Éspedig:

7. Térdhajtás csak a következő alkalmakkor van:

a) amikor a pap az oltárhoz lép és onnan távozik (a mise elején és végén), ha annak tabernákulumában őrzik az Oltáriszentséget.

b) Űrfelmutatáskor a Szentostya és a Kehely felmutatása után;

c) a kánon végén, a doxológia (Per ipsum ...) után;

d) áldozás előtt, mielőtt a „Panem caelestem accipiam”-ot mondja;

e) a hívek áldoztatását befejezve, miután a megmaradt Szentostyát a tabernákulumba visszahelyezte.

A többi térdhajtás elmarad.

8. Oltárcsók csak két alkalommal van:

Г "

a) a lépcsőima végén, amikor az „Oramus” könyörgést mondja, illetve — amennyiben a lépcsőima elmarad — amikor felmegy az oltárhoz;

b) a mise végén az áldást megelőző Dominus ' vóbiscum előtt.

Д többi oltárcsók elmarad.

9. A csengetés egységes, új rendje a következő lesz:

Űrfelmutatás előtt 1 csengetés, amikor a pap „Hanc igitur...” után a kinyújtott kezét visszahúzza;

Űrfelmutatás alatt

1 csengetés a Szentostya felmutatásakor;

1 csengetés a Kehely felmutatásakor;

Áldozás előtt

1 csengetés az Agnus Dei utam

10. Offertoriumkor, az ostya és a kehely felajánlása után a paténával és a kehellyel nincs keresztvetés a korporálé fölött. Az ostya állandóan a paténán marad: a pap tehát nem helyezi a paténát a korporálé alá. (így a Szentostya nem érintkezik a korporáléval, ezért nem kell arról a fragmentumokat összegyűjteni.)

11. A nép részvételével mondott misén a pap (pro opportunitate) az egész kánont hangosan mondhatja (a konszekráció szavait is), illetve énekes misén énekelheti, a koncelebrációs misén szokásos dallamokon. (Eszerint lehet énekelni a „Hanc igitur”-tól a „Supplices te rogamus”-ig bezárólag az egészet, vagy csak a „Qui pridie”től a „Haec quotiescunque feceritis”-ig, vagy pedig csupán a konszekráció szavait. A kánon népnyelvű imádkozására nézve lásd alább a 29. pontot !) A nép részvétele nélkül mondott szentmisén is lehet a kánont — ha alkalmas — „intelligibili voce” mondani.

* 12. A kánonban a pap a „Te igitur”-t egyenesen _ állva, kiterjesztett kezekkel mondja (oltarcsók nincs), a „benedicas... illibata” szavakra egyszer keresztet vet az áldozati adományok fölött és et- к tői fogva az ostya és a kehely fölötti keresztveté- // sek a kánonban mind elmaradnak (Nb. A kánonon kívül viszont felajánláskor a „Deus, qui humanae substantiae” imádság közben és a „Veni sanctificator” imádságban a „benedid” szóra előírt eddigi keresztvetések megmaradnak^ A kánon imáit általában kiterjesztett kezekkel végzi a pap. De kezeit összetéve mondja a következőket: a „Quam oblationem” imát, a „Supplices te rogamus”-t (mélyen meghajolva) a „sumpserimus” szóig, a „Per quem haec omnia.. ,”-t, valamint az embolizmus (Libera nos...) befejezését (Per Dominum nostrum ...). , ^ -eUc .. .

13. Átváltoztatás után ezentúl a papnak nem kötelező a hüvelyk- és mutatóújját összezárva tartani. Ha a szentostyának morzsája tapadna ujjaihoz, azt ujjait összedörzsölve a paténára ejti.

A Pater noster utáni embolizmust („Libera nos ...”, „Szabadíts meg ...”) a pap egyfolytában elmondja q „Per omnia saecula saecuiorum”-ig bezárólag. Utána térdhajtás nékül leveszi a keheiyről a pallát, a szentostyát a kehely fölött széttöri (nihil dicendo), majd annak részecskéiét a kehely fölött tartva (keresztvetés nélkül) mondja: „Pax Domini...”, „Az Űr békéje legyen veletek mindenkor” és az ostyát a kehelybe ejti a „Haec commixtio ...” szavak kíséretében. A kelyhet befödve, (térdhajtás nélkül) elmondja az „Agnus Dei”-t, illetve az áldozás előtti imákat.

14. Ha a misében a hívek nem áldoznak, a pap

áldozása ugyanúgy történik, mint eddig, csak az ostyával és a kehellyel történő keresztvetés marad el. Ha vannak áldozok, a pap — miután elmodta az áldozás előtti imákat (természetesen megvárja, míg befejezik az „Isten Báránya ...” éneklését), — térdet hajt es mondja: „Panem caelestem ..Majd bal kezében a paténával, jobbjában a Szentostva két darabjával a nép felé fordul: „íme az Isten báránya ...”. A néppel együtt__

háromszor mondja: „Uram nem vagyok méltó”. Ezután — ha nem a néppel szemben misézik — visszafordul az oltárhoz, magához veszi a Szentostyát és a Szentvért a szokásos imák kíséretében.

(A Szentostyával és a Kehellyel való keresztvetés elmarad.) Ezután megáldoztatja a híveket. Miután befejezte a hívek áldoztatását, a megmaradt Szentostyát a tabernákulumba teszi, tértiét hajt és becsukja a tabemákulumot. A kehely és az újjak öblítése, a kehely összerakása a szokásos módon történik.

15. Azok a hívek, akik nagycsütörtökön a krizmaszentelési misén áldoztak, áldozhatnak ugyanezen napon az esti misén is.

16. A nép részvételével mondott miséken, ha ez alkalmasnak látszik, a postcommunio előtt egy ideig szent csend tartható, vagy valamely megfelelő zsoltár, canticum énekelhető, illetve mond-