A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1966 (Szombathely, 1967)
1966. V. A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1462/1966. szám. Szentszéki rendelkezés a vegyesházasságokról. (A Magyar Püspöki Konferencia 1966. júniu^, 8-án hozott határozata aiapján.) A T. Papjaim bizonyára értesültek már arról, hogy az Apostoli Szentszék a közelmúltban új rendelkezést adott ki a. vegyesházasságok ügyében. (A Hittani Kongregáció 1966. március 18-án kiadott „Matrimonii sacramentum” kezdetű instructiója AAS. 58. 1966. 235—239.) — Mivel azonban a különféle hírforrásokból nehezen lehetett hiteles és világos képet nyerni, az alábbiakban foglalom össze az új Instructio tanítását és rendelkezéseit. I. Az Egyház éberen őrködik a házasság méltósága felett. A házasság szentségi kegyelmi erejét teljes 4 egészében csak akkor fejti ki, ha a házasfelek között teljes és tökéletes az egyetértés, különösen a vallási dolgokban. Az Egyház ezért súlyos .feladatának tekinti, hogy a katolikus hitet mind a házastársakban, mind pedig gyermekeikben védje és megőrizze. Ebből könnyen érthető az Egyház ama óhaja, hogy katolikus hívő lehetőleg csak katolikussal lépjen házasságra a jövőben is. Ezért továbbra is fenntartja a vegyesvallás és valláskülönbség házassági akadályát. Az Egyház ugyan megérti, hogy a történelmi és társadalmi változások a vegyesházasságok megszaporodásához vezettek. Ez a körülmény azonban méginkábfo arra int, hogy a katolikus házasság hármas javát, Ш. lényeges tulajdonságát (egység, felbonthatatlanság, gyermekáldás elfogadása) gondosabban őrizzük. A nemikatolikusok között ugyanis éppen ezekre vonatkozóan különféle, sőt egyenesen 'ellentétes felfogás uralkodik. A lelkipásztoroknak továbbra is feladatuk komolyan figyelmeztetni híveiket a másvallásúakkal kötendő házasságból eredhető veszélyekre. Az isteni törvény védelme (a házasság lényegi tulajdonságainak megőrzése) pedig megkívánja, hogy a házasulandók gondos oktatásban részesüljenek a katolikus házasság természetéről. II. Az ökumenizmus szelleme a vegyesházasságok terén. Az Egyház a II. Vatikáni Zsinat határozatai szerint őszintén törékszik az ökumenizmusra, vagyis a nemkatolikus testvérekkel való közeledésre. Ez a szellem pedig kívánatossá teszi, hogy abban, ami nem isteni törvény, hanem egyházjogi norma, a vegyesházasságok eddigi fegyelmét illetően némi enyhítés következzék be. A lelkipásztorokat inti az új rendelkezés, hogy amikor a katolikus hitet hiánytalanul tanítják híveiknek, a másvallásúak felfogásáról is kellő tisztelettel nyilatkozzanak. E megfontolásokból megérthetők a fenti instructio egész jellege és rendelkezéseinek méretei. A Szentatya hozzájárulásával készült új rendelkezés egyrészt jobban kíván alkalmazkodni a hívek helyzetéhez, másrészt a katolikusok és különvált testvérek közti kapcsolatokban a szeretet szellemét kívánja jobban érvényesíteni. Az új Instructio előre jelzi, hogy — kedvező tapasztalatok esetén — az alábbi rendelkezések az Egyházi Törvénykönyv új kiadásában végleges megszövegezést kapnak. III. Az új Instructio rendelkezései. 1. A katolikus hit és nevelés biztosítása: az Instructio hivatkozik az 1060. kánonra és szigorúan megkívánja, hogy a készülő házasságból ki kell küszöbölni a katolikus házastárs hitének veszélyeztetettségét és biztosítani kell a gyermekek katolikus nevelését a jövőben is. Ennek érdekében a) a katolikus félnek továbbra is kifejezett ígéretet kell tennie, hogy mindkét nembeli ösz'szas születendő gyermekét katolikus módon keresztel teti és neveli. A reverzális nyújtásának kötelessége tehát a katolikus fél részéről lényegében változatlanul fennmarad. b) a nemkatolikus felet tapintattal, de félreérthetetlenül fel kell világosítani a katoliküs házasság méltóságáról és lényeges tulajdonságairól. Tudatni kell vele azt is, hogy leendő katolikus házastársának súlyos lelkiismereti ' kötelessége, hogy saját hitét gyakorolja, születendő gyermekei kereszteléséről és neveléséről pedig katolikus módon gondoskodjék. A nemkatolikus fél őszintén jelentse kJ, hogy katolikus házastársa e kötelezettségeit tudomásul veszi és legke-15