A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1964 (Szombathely, 1965)

/

Nem tudjuk ugyan, hogy mikor következik be a gondviselő Isten akaratából, hogy a magvak, amelyeket az előttünk meg- gilt barázdákba erős reménnyel elvetettünk, teljesen beérnek* Mindamellett, amiként biztosak vagyunk abban, hogy nemeslelkű hivek istenhez küldött könyörgéseinek lángjai és az ő gyakran titkos vezeklóseik készítették elő az Ur útjait, amelyeken az elmúlt napokban örv-ndező lélekkel járni nekünk megadatott, úgy nem kételkedünk abban, hogy alázatos és bizalommal teljes imáink és bűnbánati cselekvéseink, amelyeket keresztény hittel és szeretettel Istennek felajánlani fogunk, elhárítják a nehézségeket és akadályokat, amelyek útjában .vannak a még előttünk álló pályának, és Így biztosan és mentői előbb elérhetjük az annyira kivant célt.

Miért is nagyon óhajtjuk, Tiszteletreméltó Testvérek, hogy az üJgyház minden gyermeke egyesüljön velünk az Istennek adandó hálában, zarándoklatunk szerencsés kimeneteléért, bűként ugyanis a hivek valamennyien buzgó imáikkal utunkat előkészíteni és figyelmes lélekkel követni óhajtották, hasonlóképen illő, hogy valamennyien közösen fáradozzunk azon, hogy ugyanezen zarándoklat gyümölcsei biztosíttassanak; azokat a gyümölcsöket értjük, amelyeket az Ur Krisztus szenvedése és szeretete által megszentelt helyeken, mi magunk oly állhatatosan és oly bizalommal eltelve Istentől kértünk az Egyház javára és -az egész emberi család üdvére.

Ennek érdekében azt kérjük tőletek, Tiszteletreméltó Testvérek, hogy egyházmegyétek minden egyes plébániáján szent áj„.tatosságok hirdettessenek a Mindenható Istennek hálaadásul és időszerű könyörgések előterjesztéséül. Ajánljuk pedig különösképpen azt a nyolcnapi ajtatosságot a keresztények egységéért, amelynek Célja, hogy a különböző vallásu keresztény emberek ugyanazon áhitatban egyesülve minden évben könyörögjenek Istenhez azért az egységéit, amelyet Krisztus Urunk követőinek megparancsolt;

Ezzel kapcsolatban hasznos lesz visszagondolni arra, hogy 1959 január 25-én, tehát azon a napon, amikor ilyen ájt at osság befejezéséhez ért, elődünk, b. e. XXIII« János pápa először adta közzé a hirt, hogy egybehívni szándékozik a II, Vatikáni Zsinatot az Egyház megújhodása és az összes keresztények egységének helyreállitása céljából. Es visszagondolunk arra is, hogy ugyanez a Pápa ”Ad Petri Cathedram” kezdetű enciklikájában az összes keresztényeket kedves testvéreknek nevezte és minden hitvallási különbségre való t kintet nélkül felhívta, hogy .az egységért Istenhez könyörögjenek; Ж is,

, akik a pápai székre emeltetve Pál apostol nevét vettük fel, ezt a könyörgést a különböző szent hivatalok betöltésében, amelyeket Isten a változó időkben reánk bizott, mindig nagy tiszteletben tartottuk és évről évre mindig örömmel ünnepeltük ennek az ájtatosságnak szándékát azon a napon, amelyen a rónai liturgia Szent Pál megtérésének emlékét ünnt^pli.- 3 -