A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1964 (Szombathely, 1965)

4

Biztosba tudjuk, hogy számtalan ember a különböző keresztény hitvallások köréből magáévá tette ennek az egységnek ügyét és velünk együtt imádkozva és vezekelve alázatos és buzgó könyörgéssel fordul Istenhez, hogy az 0' akarata teljesüljön. Nehogy az történjék, fiszteletreméltó Testvérek, hogy a katolikus Egyház fiai azért, hogy a teljes igazságot Isten ingyen jótéteményéként elnyerték, ezen szent egység előmozdításával kevésbé törődjenek; Ellenkezőleg: szükséges, hogy az Apostoli Szentszéktől elszakadt testvérekkel együtt versengő buzgósággai karolj álé fel ezt az ügyet} és mivel nekik Isten már megadta azt a kiváló kegyelmet, hogy az ő Egyházánál?; teljes jogú tagjai legyenek} azért ennek az ügynek érdekében imával és vezekléssel fokozott nagylelkűséggel cselekedjenek. A Eőpásztorok példájára tehát, akik az Egyetemes Zsinat idején nyiltan mutatták, mennyire szívügyük a keresztények egysége, a katolikusok valamennyien ebben az évben még sürgetőbb imákkal forduljanak Istenhez, hogy a Szentlélek kegyelmével minél előbb helyreálljon az összes keresztények egysége.

Hogy pedig mindezek nagyobb sikerrel történjenek, a katolikus Egyház összes plébánosainak, akik az általunk ajánlott szent ájtatosságokat elvégzik, felhatalmazást adunk, hogy a résztvevő híveknek egyszer az általuk választott napon a mi nevünkben pápai'áldást adj anale teljes búcsúval, amelyet'mindenki elnyerhet, aki a szentgyónás és áldozás szentségeihez járul és a Pápa szándékára imádkozik.

Abban a biztos reményben, hogy a gondotokra bízott hívek jelen buzdításunkat készséggel és szívesen meghallgatják, nektek, Tiszteletreméltó Testvérek, és szeretett nyakatoknak, kiket a Boldogságos Szűz Mária, oltalmába ajánlunk, szeretettel adjuk apostoli áldásunkat.

Kelt Rómában, Szent Péter sírjánál, 1964 január 15-én, pápaságunk első évében.' ’■

4