A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1964 (Szombathely, 1965)

eső részt és szüntelen imáitokban a mennyei Atyától kérjetek ehhez kegyelmeket, mint tulajdon gyermekei. Ügy éljetek, mint Isten házanépe családjaitokban, egyházközségeitekben. Hatáskörötökben pedig úgy tegyetek-vegyetek mint Istennek felelősei. Nagy megtiszteltetés ez számotokra, de számadásra is elkötelező adottság! Egyházunk tájékozódott a zsinaton korunk minden emberéhez és feladatához kialakítandó viszonyulásáról is. Ennek végleges megfogalmazását elő is készítette, amelyet majd a legközelebbi, záró szakasz tár elénk. Ebből a világot örvendeztető vállalkozásból már most is szívleljünk és valósítsunk meg annyit, hogy Krisztus követségében járva, szolgáljuk Istenünket a tevékeny felebaráti szeretet által. Ezzel teszünk leghathatósabban eleget hitünk követelményeinek, Isten és korunk elvárásainak. A zsinatra figyelő világ szívesen és megnyugodva hallotta, hogy az Egyház a szabadság, teljes egyenjogúság jegyében igyekszik megszüntetni az igaztalan megkülönböztetéseket ember és ember között, törekszik elhárítani a háború veszedelmét, véget vetni az éhségnek és népi betegségeknek. Az Egyházunk sajátos eszközeivel segédkezet nyújt egy megbékéltebb, elégedettebb és boldogabb világ létrehozásához. Ezt a nagyszerű szerepet tegyük magunkévá szent hitünkből folyóan és adjunk hálát azért a megújulásért és szolgáló készségért, amely felragyogott Egyházunk orcáján a zsinat folyamán és amely bevilágítja a mi egyéni és közösségi kegyelemmel és érdemszerűen jövőt építő útjainkat.

Hazánk templomaiban és mindenütt, ahol édes anyanyelvűnkön és a mienkhez hasonló lelkülettel dicsérik ma az Istent, szálljon külön hála az ég felé azért, hogy, amint azt már hallottátok és olvashattátok, megnyugtatóan indult el Hazánkban Egyházunk ügyeinek régen áhított rendezése az Apostoli Szentszék és kormányunk kölcsönös megértéséből és igyekezetéből. Boldogan ünnepeltük öt új magyar püspökünk szentelését a budapesti bazilikánkban. Boldogan vettük tudomásul, hogy Hazánk katolikus papjai számára ismét megnyílnak a római Pápai Magyar Intézet kapui a kívánatos továbbképzésre. Mindezen törekvés és eredmény papköltőnk szellemében született meg és bontakozik majd Ígéretesen ki: „Egy szép a hit és honszerelem, egymás keblére borulva!“ Éj püspökeink és a következők, papságunkkal egyetemben, haza- és népszerető szívvel teszik le az állami esküjüket, amint az tisztükhöz illik, vagyis abból a krisztusi küldetésből folyóan, amely a lelkek elsődleges szolgálata mellett, készséggel kér és vesz részt hazánk és népünk boldog jövőjének építésében. Legyen a mai estén e kedvező, összegyházi és világközvéleméuyt is megölégedéssel és reménykedéssel betöltő eredményért hála Istennek, a minden jó Adományozójának. Illesse egyben köszönet mindazokat, akik jóindulatukkal, törekvéseikkel, áldozataikkal ezen ígéretes gyümölcs magvait elvetették, vigyázták és megérlelték.

Az eueharisjtikus Bombay, a lelki megújulást és emberi megértéstöbbletet sugárzó II. Vatikáni Zsinat, magyar egyházunk és hazánk belső békéjét erősítő megállapodás hármas csillaga ragyogja be a többi hálafénnyel együtt óesztendőnk szilveszteri estéjét! E megsokasodott javakból származó elmélyülés, tisztulás és megbékélés legyen egyházunk, hazánk, világunk szép jövőjének megannyi záloga!

Kedves Híreink! Ezeket a gondolatokat kívántuk befonni a nagy és közös idei évvégi hálaadásunkba. Főpásztori szívvel kérjük számotokra Isten boldogító kegyelmeit és adjuk áldásunkat minden szép, tiszta szándékotokra, törekvéstekre és jövőtökre.

Merítsetek lendületet és erőt a következő évre az Üdvözítő forrásaiból. Telítődjetek az eucharisztikus hála, a Szentlélek nyújtotta megújulás kegyelmeivel és a szép hazafiság szellemével, hogy teljesedjék bennetek és általatok a mi közös szilveszteri óhajtásunk: „Ö, szép Jézus! Ez új esztendőben légy híveidben!“ Úgy legyen.

Budapest, 1964 december 17.

MAGYAR PÜSPÖKI KAR

Jelen körlevél Szilveszter estéjén a szószékről felolvasandó.

5290 ,1!) — 61.2326 BNYV Kalor-ai Tel<-r<Fk.: Kováts Géza