A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1959 (Szombathely, 1960)

íelül mindazt mondják, amit ministráns mond: Lépcsőima, valamint az áldozás előtti Confiteor és Domine non sum dignus. — Harmadik fok, amikor a mise változatlan énekrészeit is közösen recitálják: Gloria, Credo, Sanctus, Agnus. Végül, ha a változó énekrészeket is mondják. De ez utóbbi csak liturgiailag képzettebb közösségben érhető el (pl. szemináriumok, szeretetházak).

Csendes- misében szab,ad a híveknek a pappal együtt latinul közösen, hangosan imádkozni az egész Pater nostert az Ámenig bezárólag. Az ilyen recitált misékben a pap a mise hangos részeit oly hangosan mondja, hogy azt mindannyian hallhassák.

3. Vecsernye.

Ahol megvan az ősi és- tiszteletreméltó szokás, hogy vasárnapokon és ünnepnapokon a templomban éneklik a liturgikus veesemyét (vesperás), ez továbbra is fenntartható, ahol nincs meg, lehetőség szerint bevezetendő, legalább egy-két nagyobb ünnepen.

4. Az egyházi ének különféle fajai.

Az egyház ősi, liturgikus szent éneke a gregorián, azért a liturgikus funkcióknál lehetőleg előnyben részesítendő. Ahol arra alkalmas kar áll rendelkezésre, a klasszikus polifónia és a modem egyházi zene alkotásai is alkalmazhatók. Nagy gondot fordítsanak az illetékesek az egyházi népének tanítására, ápolására. Ennek tulajdonképpeni tere elsősorban a liturgián kívüli ájtatosságok, valamint a csendes misék keretében van, de a fönt említett feltételek mellett a liturgikus akció keretében is alkalmazható. (Nálunk különösen arra. kell törekedni, hogy a hívek a Sz. V. U. énekeit énekeljék, pentosan, szépen.) A hitoktatók a hittanórák keretében is tanítsanak népéneket és egy-két könnyebb gregorián éneket is. A templomban csak egyházilag jóváhagyott énekek énekelhetők.

Egyházi hangversenyek —• egyéb terem hiján. —• a templomban is tarthatók, de csak a főpásztor előzetesen kikért és írásban adott 'engedélyével és a kellő kautélákkal.

5. Liturgikus hangszerek és harangok.

Az Egyház sajátos és ünnepélyes hangszere az orgona. Helyettesítheti a harmonium. Ahol nem áll elegendő anyagi eszköz rendes, sípokkal bíró orgona beszerzésére, a főpásztor engedélyével szabad un. elektrcfonikus orgonát is alkalmazni. Az orgonán kívül legalább is bizonyos ünneplés, alkalmakkor szabad más hangszereket is alkalmazni, de csak olyanokat, melyeknek hangja és játéka illik a templom szentségéhez és nincs bennük semmi világias. Gépzenét (autoorganum rádió, gramofon, magnetofon stb.) az istentisztelet keretében alkalmazni nem szabad, sem zene, sem ének, sem pedig beszédek közvetítésére. Istentiszteleten kívül szabad vallásos tárgyú beszédek meghallgatására, egyházi énekek bemutatására, vagy tanítására a templomban is alkalmazni ilyeneket. Hangerősítő szerkezeteket alkalmazni szabad. Viszont képek vetítése a templomban mindenkor szigorúan tilos.

Miután az orgona és egyéb hangszerek alkalmazása az ünnepélyességnek és örömöknek a kifejezője, ezért azok használata az ünnepélyességnek különféle foka szerint igazodik, mely az egyes liturgikus napokat. vagy időszakokat áthatja. Ezért az Egyház pontosan meghatározza, hogy mely napokon szabad az orgonát vagy más hangszereket használni a liturgikus Istentisztelet keretében. Eszerint nem szólhat az orgona (és: természetesen más hangszer sem) a mise alatt ádventben, nagyböjtben és a szeptemberi kántorböjti napok miséiben, valamint a gyászmisékben, kivéve ádvent harmadik és nagyböjt negyedik vasárnapját, valamint a mondott időszakokba eső parancsolt ünnepeket, a templom címének, és felszentelésének emlékünnepét, vagy más rendkívüli ünnepségeket. A jelzett időszakokban és a .gyászmisékben legfeljebb az ének kíséretére szabad alkalmazni az orgonát, de közjátékok tilosak. A S. Triduum alatt csak a nagycsütörtöki mise kezdetén a Gloria végéig, valamint a húsvéti vigilia miséjében Glóriától kezdve szólhat az orgona, egyébként szigorúan tilos annak használata, éspedig még az ének kíséretére sem alkalmazható. Ugyancsak tilos e három napban az orgona még az extraliturgikus ájtatosságoknál (pl. keresztút) is. Egyébként ádventben és nagyböjtben a szentségi, valamint egyes extraliturgikus ájtatosságok alatt szabad orgonálni. A lelkipásztorok magyarázzák meg a híveknek az orgona elmaradásának okát, egyben gondoskodjanak arról is, hogy az említett bűnbánati időszakokban, vagy gyászistentiszteletek alkalmából az oltáron ne legyen virág.

A harangokra nézve megmaradnak az eddigi szabályok. Szigorúan tilos a harangok elektrofonikus géppel való helyettesítése. Szabad viszont a harangok meghajtására, vagy hangjuknak erősítésére szolgáló gépezeteket alkalmazni a főpásztor engedélyével.

6. A liturgikus magyarázó (commentator).

Az instrukció részletesen szól a liturgiában szereplő személyek szerepéről, annak jellegéről (szertartást végző pap, segédkezők, ministránsok, énekesek, orgonista, nép). Itt csak egyről beszélünk ezek közül, melyről itt történik 'hivatalosan eLsőízben említés: a liturgikus magyarázóról (commentator). Hogy a hívek jobban tudják követni a szent cselekményeket, igen megfelelő, ha valaki azokat a híveknek magyarázatokkal kíséri, valamint a hívek részvételét irányítja és vezeti. A magyarázó lehetőleg pap, vagy legalább is klerikus legyen, aki karingbe öltözve á szószékről, vagy a szentélyrácsnál álljon. Ha nincs pap, vagy klerikus, lehet ily minőségben kellően begyakorolt tisztes világi férfit is alkalmazni, aki viszont ne szószéken, hanem a szentélyen kívül foglaljon helyet. Nők e szerepre nem alkalmazhatók. Legfeljebb annyi van megengedve, hogy kellő férfierő hiányában az éneket vagy imádságokat kezdjék és vezessék.

A magyarázó mondanivalója legyen előre írásban kidolgozva, legyen világos, rövid, ne nyomja el a pap hangját (a hangos, vagy énekelt részek alatt a magyarázó ne beszéljen). Hangja legyen érthető,' de szerény. Mindenben alkalmazkodjék a szent cselekmény menetéhez, a pap cselekményeihez. Viszont a pap' is legyen tekintettel a magyarázóra.

A kántor, orgonista és énekesek legyenek buzgó, vallásos emberek, kik kellő zenei és liturgikus ismeretekkel rendelkeznek, hogy tisztüket a liturgia szellemében tölthessék be.

7. A papság és a nép liturgikus nevelése.

A lelkipásztorok fordítsanak nagy gondot a híveknek az egyházi énekben és liturgiában való kellő nevelésére. Ne mulasszák el már a gyermekeket (hittanórák keretében) a főbb egyházi énekekre megtanítani. Nagy gond fordítandó a kántorok zenei és, liturgikus képzésére.

Általában törekedjenek arra, hogy templomainkban minél jobban virágozzék az egyházi ének, és híveink minél bensőbben kapcsolódjanak bele az Egyház liturgiájába.

A fentieket szívleljék meg T. Papjaink és azok végrehajtásáról gondoskodjanak.

(A Kalocsai Főegyházmegyei Hivatalos Közlemények-ből átvéve.)

1499/1959. szám.

Űj búcsúk engedélyezése.

Szentatyánk, XXIII. János pápa a főpenitenciárius bíborosnak 1958. november 22-i kihallgatásán újabb búcsúkat engedélyezett azoknak a híveknek, akiknek oly kegytárgy van birtokukba, amelyet maga a Szentatya vagy felhatalmazott pap megáldott, és akik az egyes előírt feltételeknek eleget tesznek.

1. Aki legalább egyszer egy héten el szokta imádkozni a Corona Dominicát, vagy a Bcldogságos Szűz Coronáinak egyikét, vagy elimádkozza a rózsaíűzért, vagy legalább egyet a három rózsafűzér közül, vagy elvégzi a Boldogságos Szűz Mária kis ofíiciumát, vagy a Halottak officiumából legalább a ves.perát, vagy egy nokturnust a Laudessel, vagy imádkozni szokta a bűnmánati vagy graduális zsoltárokat, vagy aki az irgalmasság cselekedeteiből hetenként egyet végez, mint pl. szegényt- segít, beteget látogat, tudatlanokat a hitben oktat, élőkért és holtakért imádkozik stb., vagy szentmisét hallgat, — az teljes búcsút nyerhet, ha meggyónik és megáldozik és a Szentatya szándékára imádkozik, a következő napokon: karácsony, vízkereszt, húsvét, áldozócsütörtök, pünkösd, Szentháromság va-