A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1959 (Szombathely, 1960)
A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1959. ÍV. 1498/1959. szám. „De musica sacra et sacra liturgia...” összefoglaló instrukció. A S. Congregatio Rituum 1958. szeptember 3-án egy terjedelmes instrukciót bocsátott ki az egyházi zenéről és a liturgiáról. Ebben összefoglalta X., XI. és XII. Pius pópáknak erre vonatkozó rendeletéit, és azokat néhány újabb rendelkezéssel kiegészítve, mintegy végrehajtási utasítás formájában adta elénk. Eme rendeletnek a lelkipásztorkodó papságot közelebbről érdeklő főbb pontjait a következőkben ismertetjük: 1. Általános elvek. A szoros értelemben vett liturgikus cselekményeket mindenben az érvényben lévő szertartáskönyvek előírásai szerint kell végezni, az extraliturgikus ájtatosságok (pl. keresztút, szentolvasó, stb.) a hagyományok és az illetékes egyházi hatóság rendelkezései szerint végzendők. E kettőt egymással összekeverni nem szabad, hanem, ha a körülmények úgy hozzák magukkal, az extraliturgikus áj tatosságokat a liturgikus cselekmények előtt vagy után kell végezni. A liturgikus cselekmények nyelve a latin. Ezekben népnyelvet csak annyiban szabad használni, amennyiben azt a hivatalos szertartáskönyvek kifejezetten megengedik. Az énekkel végzett liturgikus cselekményeken nem szabad a liturgikus, szövegeket szószerinti fordítósban énekelni. A liturgián kívüli ájtatossági gyakorlatokon bármely megfelelő népnyelv használható. Az ünnepélyes és énekes miséken (amikor a pap énekli a mise egyes részeit) a karnak, vagy a híveknek latinul kell énekelnie a mise vonatkozó részeit, az általános egyházi előírás szerint. Csak annyit engedhet meg az ordinárius, hogy az előírt latin liturgikus énekek eléneklése után egy-egy megfelelő népének legyen énekelhető. (Mivel nálunk ezzel ellentétes évszázados szokás áll fenn, melyet pillanatnyilag megváltoztatni nem lehet, az énekes misék alatti népének továbbra is fenntartható. Csak arra kell ügyelni, hogy az énekelt népénekek a mise menetének és az egyházi évnek minél jobban megfeleljenek. A pap énekére adott feleleteknek természetesen mindig latinul kell történniük. Ami a mise többi részeinek éneklését illeti, arra nézve 1. alább a szentmisével kapcsolatos mondandókat!) Csendes miséken szabad bármely megfelelő népnyelvű imát mondani, vagy népéneket énekelni, csak az feleljen meg a mise menetének. Amennyiben azonban a hívek a mise megfelelő részeit a pappal együtt hangosan és közösen imádkozzak, ezt csak latinul tehetik. Szabad, sőt kívánatos, hogy főkép vasárnapokon és ünnepnapokon a kismiséken a lecke és evangélium népnyelven felolvastassék. Gregorián dallamokat csak latin szöveggel szabad énekelni. 2. A szentmise. A szentmisének, mint áldozatnak a természetéből következik, hogy az azon jelenlévő hívek abba belekapcsolódjanak, abban résztvegyenek. Ezen részvétel alapfoka a belső részvétel, amely abban áll, hogy a hívek kellő figyelemmel és áhítattal vesznek részt a misén és Krisztussal, az örök Főpappal egyesülten felajánlják magukat áldozatul. Ez önmagában véve bármely megfelelő imádsággal történhetik. Igen dicséretes azonban, ha a Missale imádságaival egyesülnek a pappal. A részvétel második, teljesebb és tökéletesebb foka, ha külsőleg is kifejezésre juttatják részvételüket részint különféle testtartás (állás, ülés, 'térdelés), valamint azáltal, hogy _a papnak felelve, a mise megfelelő szövegeit hangosan imádkozva, vagy énekelve kapcsolódnak bele a mise szertartásába. Végül teljessé akkor lesz a részvétel, ha a szentségi részvétel magaslatára emelkedik, azaz ha a hívek a szentmisében, melyen résztvesznek, szentáldozáshoz is járulnak. Hogy a hívek minél bensőségesebben kapcsolódhassanak bele a mise szertartásaiba, szükséges, hogy a lelkipásztorok gyakran magyarázzák meg e szertartásokat a híveknek, amint azt már a 'trienti zsinat is sürgette. a) A hívek részvétele az ünnepélyes és énekes misében. Itt a legkevesebb, hogy a hívek a papnak adandó feleleteket közösen énekeljék. További fok volna, ha a hívek a mise állandó énekrészeit is énekelnék. Ennek minimuma, hogy a hívek lagalább az egyik legegyszerűbb dalíamú, XVI. korális miséből a Kyriet, Sanctust (a Benedictussal) és az Agnust tudják énekelni. (Azt hisszük, ezt legtöbb helyen nálunk is meg léhet valósítani egy kis ügybuzgósággal.) Jó lenne, ha a hívek még legalább a XV. mise Glóriáját, valamint az I. vagy III. Credot isi megtanulnák. A csúcspont az volna, ha a változó énekrészeket is énekelnék a hívek, de — mint maga az instrukció is megjegyzi — ez csak liturgiailag képzettebb közösségekben valósítható meg. Amennyiben a kar, vagy a nép korális misét énekel, a Benedictust (az eddigi gyakorlattól és előírástól eltérően) a Sanctussal együtt kell énekelni Ürfelmutatás előtt". Minden énékes misében a mise végén a pap az áldást oly hangosan mondja (de nem énekli), hogy azt az egész templom hallhassa. Ez alatt az orgona hallgat. (A jövőben tehát ez így végzendő.) b) A hívek részvétele a csendes misében. A csendes misét nem szabad úgy végigorgonálni, hogy közben semmi ének nincsen. Ha nincs ének, úgy az orgona csak azon részek alatt szólhat, melyeket a pap csendesen végez (felajánlás és kánon). A csendes misén önmagában véve szabad tisztán belső imádsággal, vagy megfelelő közös imádságok, és népénekek éneklésével is résztvenni. A részvételnek azonban a legteljesebb, legliturgikusabb módja az, ha a hívek a mise megfelelő szövegeit hangosan, közösen imádkozzék és a papnak felelnek (missa recitata vagy missa dialogata). Ennek négy fokozata lehet: Első fok, amikor csak a feleleteket mondják: Amen. Et cum spiritu (no. Deo gratias. Gloria tibi, Domine. Laus tibi, Christe. Habemus ad Dominum. Dignum et iustum est. Sed libera nos a malo. — Második fok, amikor ezen— 11 — 0U-
