A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1957 (Szombathely, 1958)
1. Virágvasárnap. A barkaszentelés a körmenettel a délelőtti nagymise előtt végzendő. Ahol azonban a hívek zöme az esti misén vesz részt, megengedjük, hogy a barkaszentelés a körmenettel az esti misével kapcsolatban tartassék (de ez esetben az illető templomban délelőtt nem tartható barkaszentelés). Barkaszentelést csak körmenettel és misével kapcsolatban szabad tartani. Magát a barkaszentelést — ahol ezt a helyi körülmények megengedik — lehet egy másik templomban, vagy kápolnában, vagy ezek hiányában egyszerűen a szabad ég alatt a körmeneti kereszt előtt végezni úgy, hogy a körmenet ezután vonul a templomba, ahol a mise mondatik. Ugyancsak megfelelő, ahol ezt a hívek száma engedi, hogy a hívek egyenkint vegyék át a pap kezéből a szentelt barkaágat az áldoztatórácsnál. Hogy azok a hívek is kaphassanak szentelt barkát, akik nem vehettek részt a körmeneten, ezek számára a plébános, vagy templomigazgató kellőszámú szentelt barkát tegyen félre. A körmenetben ne csak a papság és a ministránsok, hanem a hívek is lehetőleg vegyenek részt szentelt barkával kezükben. 2. Nagycsütörtőle. E napon (kivéve a krizmaszentelési misét a székesegyházakban) a mise csak esti órákban tartható, éspedig a legújabb rendelkezés szerint du. 4 órától este 9 óráig. Ahol lelkipásztori okok azt követelik (pl. mert a hívek egy jelentékeny része nem tudna résztvenni a fömisén, vagy pedig nagycsütörtöki szertartások nem tartatnak az illető templomban), az Ordinarius megengedheti templomokban és nyilvános kápolnákban kettő, félignyilvános kápolnákban egy csendes mise mondását a jelzett délutáni órákban. Erre az engedély minden esetben kellő megokolással az Ordinariustól kérendő. Megfelelő, hogy ezen csendes misékben is legyen rövid beszéd a nap misztériumáról. A hívek csak a főmise (vagy az ezenkívül engedélyezett kismisék) keretében, vagy rögtön azok után áldozhatnak, máskor nem. Azon (nemcsak halálos) betegeket, akik nem tudnak templomba jönni, az egész nap folyamán, tehát délelőtt is, szabad megáldoztatni. A szertartást nem végző papok, hacsak gyóntatással nincsenek elfoglalva, karingben és fehér stólával vegyenek részt az esti misén és lehetőleg áldozzanak. A hívek buzdítandók, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a misén és járuljanak a szentáldozáshoz. Az esti misében, ha asszisztencia nélkül végeztetik is, szabad, sőt megfelelő elvégezni az ünnepélyes misében szokásos incenzációkat. E misében csak egy nagy ostya konszekrélandó, valamint annyi kis ostya, amennyi ma és holnap a hívek áldoztatásához szükséges. A Gloria intonálására az összes harangokat meg kell húzni. Ettől kezdve minden harangozás szünetel a húsvéti vigilia miséjének Glóriájáig. Ahol több templom van, a főtemplom harangozásakor kell a többi templomban is harangozni. Mise végeztével a Szentséget egy szépen feldíszített és gyertyákkal kivilágított mellékoltárra (semmiképpen sem sekrestyébe) viszik. Miután a szentsírnál ezentúl nyílt szentségkitétel nem lesz, megoldható a kérdés úgyis, hogy a szentsír oltárára egy tabernákulumot szerelünk és ott helyezzük el mise végeztével elzárva a Szentséget. Ez esetben a szentsírnál a sírban fekvő Krisztus ábrázolását egyelőre nem tesszük ki (vagy eltakarjuk). Itt tartatik szentóra az Olajfák hegyén szenvedő Úr Krisztus tiszteletére. A hívek buzdítandók, hogy maradjanak ott és virrasszanak az Úr Jézussal. Az Instrucito előírása szerint (nr. 10) tulajdonképpen éjfélig kellene tartania az ünnepélyes szeníségimádásnak. Azonban a helyi viszonyok szabják meg, hogy meddig tartható. 3. Nagypéntek. A liturgikus szertartás lehetőleg du. 3 órai kezdettel tartandó. Ahol komoly okok miatt más idő látszik alkalmasnak, lehet korábban, vagy későbben is kezdésji, de nem déli 12 előtt és nem este 9 után. Amennyiben a passio népnyelven énekeltetik, a papnak azt el kell olvasnia latinul az alatt. Miután a pap (papság) és a ministránsok az oltár lépcsői előtt elvégeztek az adoratio crucist, következik a nép hódolata a szent kereszt előtt. Lehetőség szerint ez is az OHS előírása szerint történjék a szentély rácsánál. Amennyiben azonban a plébános, vagy a templom vezető lelkésze úgy látná, hogy a nép óriási sokosága miatt vagy egyáltalán nem, vagy csak rendetlenül és áhítatott zavaró módon volna lehetséges az, hogy minden egyes hívő egyenkint járuljon a kereszt megcsókolására, annyiban a nép adoratioja a következőképpen történhetik: a ministránsok adoratioja után a pap kezébe fogja a keresztet és fenn, az oltár közepe előtt állva, röviden felhívja a híveket, hogy térdreborulva, csendben imádják a kereszten függő Úr Jézust. Ezután a keresztet magasra tartja, mialatt a hívek egy kis ideig csendben térdre borulva hódolnak a szent kereszt előtt. Utána a keresztet felteszik az oltárra és folytatódik a szertartás. A hívek e napon a szertartás keretében, közvetlenül a pap áldozása után szentáldozáshoz járulhatnak. A szertartás keretén kívül e napon csak halálveszélyben forgóknak szolgáltatható ki a szentáldozás. A szentségnek a szentsírnál való nyílt kitétele, mely eddig nálunk szokásban volt, egyrészt a fennálló rubrikákkal ellenkezik, másrészt meg a szertartások megújított rendjével sem látszik összeegyeztethetőnek. Ezért a Szentszék idézett Decretumának, és Instruciojának szellemében — melyek kimondják 2
