A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1957 (Szombathely, 1958)
hogy a fennálló népájtatosságok mindenben a liturgikus szertartások menetéhez és szelleméhez alkalmazandók — úgy határoztunk, hogy a szentsírnál való szentségkitétel ezentúl elmarad. Megmarad azonban a szentsír, mint népájtatosság (pl. mint a betlehem). A szentsír gyertyái a nagypénteki szertartás végeztével meggyújtatnak, kitétetik a sírban fekvő Krisztus teste. Esetleg a pap — szertartás végeztével — ünnepélyes menetben viheti le a szentsírhoz a keresztet, vagy pedig a sírban fekvő Krisztus szobrát, miközben megfelelő népéneket énekelnek. A szentsír a húsvéti vigilia kezdetéig marad meg. Ekkor (a szertartás kezdete előtt) annak gyertyáit eloltják, Krisztus testét eltakarják. Az áldozás után fennmaradt partikulákat, melyeket a pap a szertartás végén a tabernákulumba zárt, később, alkalmas időben elviszi egy mellékoltárra, vagy a sekrestyébe, ahol azt az előírásoknak megfelelően (korporálé, öröklámpa) jól elzárja. Amennyiben a hívek hiányolnák a szentsírnál való szentségkitételt, kellőképen felvilágosítandók annak okáról: az ünnepélyes szentségkitétel örvendetes, diadalmas jellegű (pl. Űrnapján), míg most az Egyház az Úr Jézus szenvedésének titkában merül el. E napokban az Ür Jézus elrejtette előlünk isteni dicsőségét, sőt emberi szépségét is. Ezért mi is elrejtve imádjuk ót a tabernákulumban. A nagypénteki szentségimádás helyett kapják a hívek most a nagycsütőrtök esti szentségimádást, mely e nap titkához jobban illik, mint a nagypéntekéhez. Azután meg kapnak most az Egyháztól egy még nagyobb jót: eddig nagypénteken a szentsírra kitett Urat imádták, most saját lelkűkbe vehetik öt a szentáldozásban, szivük trónjára emelhetik őt és legbensőbben részesülhetnek szenvedéseinek gyümölcsében. Különben is a szertartások új rendje szerint csak nagypéntek estefelé kerülhetne sor a szentsírnál való szentségkitételre, napközben nem. Nagyszombaton meg amúgy is nem igen jönnek a hívek a szentsír látogatására. A szentsirnál továbbra is ájtatoskodhatnak azon idő alatt, amíg az Ür a sírban pihent és a keresztet megcsókolva, kifejezhetik az érettünk meghalt Úr Jézus iránti áhítatos szeretetüket. 4. N igyszombat. E napon napközben az esetleges zsolozsmán kívül más liturgikus szertartás nincsen. A szentáldozást csak a vigilia szentmiséjében vagy közvetlenül azután lehet kiszolgáltatni a híveknek, kivéve a halálos veszélyben forgókat, akik természetesen bármikor megáldoztathatók. A feltámadási körmenet a húsvéti vigilia szertartása után végzendő, éspedig vagy közvetlenül a mise végén, vagy pedig húsvétvasárnap reggel. A húsvéti vigíliát tulajdonképpen úgy kellene végezni, hogy annak miséje éjfél körül kezdődjék. Tekintve azonban a helyi nehézségeket, a vigilia anticipálva végzendő, éspedig a szürkület, illetve a naplemente beálltával. A vigilia szertartásai szigorúan az OHS szerint végzendők. A szertartások rendjét és menetét önkényesen megváltoztatni szigorúan tilos. A tüzszentelés vagy a templom előtt, vagy bent a templom kapujában tartandó a helyi adottságok szerint, de mindenképpen úgy, hogy a hívek azt láthassák. Ha csak egy pap van és az nem tud énekelni, az Exsultetet hangosan recitálva mondhatja el. Keresztvízszentelés csak ott végezhető, ahol keresztkút van. A Gloria intonálására megszólalnak a harangok (1. azonban, amit nagycsütörtökön mondottuk !). A misében két nagy ostyát kell konszekrálni (és megfelelő számú kis ostyát az áldozók számára). A másik nagy ostyát a pap áldozása után a montranciába teszi és a tabernákulumba zárja. Mise végeztével, ha azonnal következik a feltámadási körmenet, a pap a székhez megy, ott leteszi a kazulát és manipulust, fehér pluvialét vesz fel és az oltárhoz vonul. Itt kiveszi a Szentséget, megincenzálja, azután vélummal kezébe fogja és kifordulva énekli: „Ressurexi“, amit a kar folytat. (Az „Exsurge“ antifona a „Domine, probasti me“ zsoltárral elmarad.) Ezután folytatódik a feltámadási körmenet az egyházmegyei Rituáléban előírt szertartások szerint. Nb. a keresztségi fogadalom megújítása mindenben a körlevelek után közölt népnyelvű szöveg szerint történik. Megjegyezzük még, hogy amennyiben a vigilia miséje éjfél előtt végeztetik, a rajta résztvevő hívek ezzel nem tesznek eleget húsvétvasárnapi misekötelezettségüknek. III. Gyakorlati teendők. Hogy a megújított nagyheti szertartások valóban elérjék a célt, amit az Egyház szándékol, szükséges, hogy azokat pontosan, szépen, áhítattal végezzük, másrészt pedig a híveket azokba bevezessük és aktíve belekapcsoljuk. Ezért a plébánosok és a szertartást végző papok idejében tanulmányozzák át a Szentszék Dekrétumát, Instructioját és az OHS, valamint a Directorium erre vonatkozó előírásait. Azután kellőképpen tanítsák* be a ministiánsokat. Ami pedig a híveket illeti, egyrészt magyarázzák meg nekik e szertartások értelmét, jelentőségét a jelen utasítással egyidejűleg kiadott körlevelünk felolvasásával, másrészt az egyes szertartások előtt tartott rövid bevezetővel. Ahol több pap is van, egy másik pap adjon rövid, magvas bemondásokkal magyarázatot a szertartások egyes újabb részletei előtt (de a szertartásokat ne beszéljük át 1). Az Egyház intenciójának csak úgy felelünk meg igazán, ha igyekszünk emellett híveinket aktíve is belekapcsolni a szertartásokba, éspedig egyrészt azzal, hogy az előírt feleleteket (Amen, E cum spiritu tuo stb.) közösen énekeljék, másrészt meg testtartásukkal is fejezzék ki a liturgia menetébe való 3
