A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)
— 14 — Fegyelem. A nevelés áldása. Uartiueum Rt nek hivatása a világ emberiségének nevelése. Ez Nektek is szól. Amint előbb említettem, életemben döntő jelentőségű volt, hogy édesapám és édesanyám vallásos életét szemlélhettem és annak bensőséges áhítata lelkemet megfogta. Legyetek mindig türelmesek gyermekeitekhez és hibáikat ne indulatosan javítsátok, hantóm akkor, amikor az indulat heve már engedett. A példaadásiban meglátja a gyermek, hogy Te tudsz türelmes, szelíd lenni, de következetes is a jónak cselekvésében, akkor a gyermeknek viaszpuhaságú leikébe mélyen bevésődik az és ott marad mindörökké. Legyen meg közietek, Katolikus Szülők, a lélek egysége: egy akarat, egy gondolkozás és ha van is valami nézeteltérés, arról a gyermek sohase szerezhessen tudomást. Egy szív, egy lélek legyetek és akkor példátokkal tudjátok nevelni a gyermeket. Azután neveljétek gyermeketeket önfegyelmezésre. Bármennyire is megvan a gyermekben az Isten utáni vágy, azt se szabad elfelejteni és letagadni, hogy az eredeti bűn következtében hajlamos a rosszra. Fegyelmezni is Krisztus szellemében és szeretettben kell. Ne gondoljon senki arra az eltorzult, fegyelmezési módra, ameiy minden, csak nem krisztusi. A Krisztus tanítványainak nevelési módszere, a Kalazanci Szent Józsefé, Don Bosco Szent Jánosé, bizonyítják és mutatják azt, hogy a fegyelmezés az egyik életbevágó eszköz r ahhoz, hogy a gyermek krisztusi jelleme kifejlődhessék. De ez nem töri le a gyermek életerejét, hanem Csak helyes mederbe állítja, hogy el ne pusztuljon. Mert a szabadjára engedett szenvedély pusztítja az ifjúnak az életét és a későbbi korban érz aztán meg kegyetlenül, hogy a fegyelmezetlenség hova vezette ... Itt nemcsak az érzékiségre gondolok, de a nagyravágyásra, az indulatra, a haragra, a bosszúálló gondolatra, az irigységre, egyszóval mindazokra a szenvedélyekre, amelyek a nevelés elhanyagolása folytán könnyen úrrá lehetnek a gyermek életében. Neveljük őket emberbaráti szeretetre. Ha azt látják a gyermekek, hogy a szülők szíve megesik a szenvedő embertestvéren, akkor az ő lelkűkből is ki fog fakadni a segítő szeretetnek készsége. Soha a gyermek előtt egyetlen szeméremérzetet sérő kifejezést vagy káromlást ne mondjatok. Vigyázzatok a gyermek lelkének beszédére, barátaira, könyyeire, útjaira, szórakozásaira. Ha mindig szeretettel, gyengédséggel jártok el, akkor a gyermek készségesen fog engedelmeskedni szüleinek. Neveljétek a gyermeket a munka megbecsülésére, akár testi, akár szellemi munka legyen az. A gyermekek a ti példátokon tanulják meg annak krisztusi értékét és becsülését. V. Krisztusban kedves Híveim! Mindent megújítani Krisztus evangéliumának igazságában és erejében, — ez a jubileumi szentév programmja. Ez a katolikus szülők feladata. Rámutattam arra a feladatra, amelyet Nektek, mint katolikus szülőknek teljesíteni kell, és amelyen a jubileumi szentév minden kegyelme és áldása van. Mikor szülői kötelességeitekről szóló főpásztori szózatomat befejezve búcsúzni akarok Tőletek, egy kis emlékképet szeretnék szívetekbe vésni. A szent emlékű X. Pius pápa életében történt. Azt bizonyára tudjátok, hogy szegény család gyermeke volt és édesanyja mint nagyon szegény asszony kereste meg kenyerét, fia pedig szintén mindenkor szegény maradt, mert a colomboi káplánságától kezdve Szent Péter székéig mindenkor szétosztotta mindenét. Amikor X, Pius pápa mantuai püspök lett, hazament édesanyjához és megmutatta azt a pásztorgyűrüt, amelyet a mantuai hívektől kapott ajándékba. Az öreg édesanya könnyezve nézi ezt az ajándékot. A püspökgyűrűben ő nem ékességet látott, mert katolikus hite szerint tudta, hogy az egyházmegyével való eljegyzésének és az egyházmegyéért való áldozatos felajánlásnak a jelképe. Lelke előtt elvonult mindaz a kégyelem és áldás, amely a hívek százezreire súgárzik fiának apostoli munkája nyomán. De ekkor egyúttal eszébe jutott az is, hogy az ő fia azért juthatott el oda az apostolutódok méltóságába, mert a szegény riezí otthonban az Isten gazdagsága volt es Isten gazdagságából nőtt fel a szülők gondos nevelésével. Csak ennyit mondott: „Édes Fiam! — és megmutatta szegényes ezüst jegygyűrűjét —, e nélkül a gyűrű nélkül nem lenne most Neked püspökgyűrűd“. Kedves Katolikus Szülők! Amikor erős hittel várom a szentévtől, hogy a ti lelketekben katolikus szülői hivatástok megerősödjék és az evangélium szellemében megújuljon, amikor töretlen bizalommal kérem a isteni Mestert, hogy a ti katolikus nevelői munkátok az Anyaszentegyházat segítse és támogassa és gyermekeiteket öntudatos katolikusoknak neveljétek, akkor azt is látom lelkemben, hogy X. Pius anyjának boldogsága és áldása lesz a ti jutalmatok. Gyermekek! Ti pedig ne felejtsétek el: Tiszteld atyádat és anyádat, hogy boldog és áldott legyél a földön és az égben! Amen. Ezen főpásztorí szózat nagyböjt I, vasárnapján (február 26-án) minden szentmisében felolvasandó. Szombathely, 1950, Sexagesima (Igehirdetés) vasárnapján. f SÁNDOR sk., püspök. . Szombathely
