A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)
60 Urnák utolsó szavát halljuk: "Jézus nagy szóval kiáltván, mondá: Atyám, a te kezeidbe ajánlom lelkemet. ms ezt mondván, kilehelé lelkét. Látván pedig a százados, ami történt, dicsőité az Istent, mondván: Valóban ez az ember igaz volt." /Lk. 23. 46-47/ A szentirás is már a dicsőitésről szól a halál leírásakor és az Egyház is a nagypénteki szertartás után a feldiszitett oltárra teszi ki imádásra'az Oltáriszentséget, ezzel késziti elő a feltámadás nagyszombat-esti diadal szertartását, amint maga az Oltáriszentség a mi feltámadásunk és örök életünk záloga és a boldog halálra legszebb utravalónk. A kinyilatkoztatás és az Egyház tanításának vezetésében nézzük az Ur ütőisó szavának mélységes értelmét és igy ennek a krisztusi halálnak boldogító titkát/ I. A krisztusi halál hitünk fényében. II. A krisztusi halálban a reménynek záloga. I. A krisztusi halál hitünk fényében. A halál mint büntetés és Ítélet jelent meg a földön. Amikor EVa, az élők anyja, az első halottat ringatta az ölén és dermedten nézett a titkok világába és megmaradt es megmarad a halálnak ez a büntetésjeHege és titka. De az Ur Krisztusban egészen uj halállal találkozunk. Benne nem lehetett büntetés a halai, hanem az emberi életnek egészen uj, boldogitó megmoronázása és az Istennek megdicsőitése. Tizt hirdeti az Ur utolsó szava és az egész kinyilatkoztatás. A halált az engedetlenseg szülte meg. Az Ur mint uj Ádám, mint uj Ember a jóvátétel és engesztelés jegyében jön. Minden a szeretet és engedelmesség benne. Adám számüzötté lett a halálig és a halál után is, az Ur az Atyát imádta és az otthont kereste, még a halálban is az otthonba ment. "Megalázta magát, - mondja róla Szent Pál, - engedelmes lett a halaiig éspedig a halálig a kereszten. Ezért az isten is igen felmagasztalta őt és olyan nevet adott neki, mely minden más név fölött van: hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon: az égieké, a földieké és az alvilágiaké és minden nyelv vallja az Atya Isten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Ur."' /Fii. 2. 8-11./ Miért halt meg tehát az Ur Krisztus? Mert engedelmes volt, igy akarta: "Feláldoztatott, mert ő akarta." /íz. 53. 7./ Ezért volt királyi fenség, isteni fény az Ur halálában. A föld, az ember, a bűnös, az alvilág, a sátán is megrettenve vonul vissza, a halála után ezek futva menekülnek a Golgotáról, és még a pogány százados is, hitet nyerve, hitvallomást tesz, "dicsőíti az Istent." Es igya krisztusi halál valami rendkívüli kinyilatkoztatást is hozott az ёrabériségnek. Mi a halál krisztusi megfogalmazásban? Egészen világosan kihirdeti ezt az utolsó szavában: "Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet." Tehát teljesen érvényesül a gyermek-jog, az atya veszi át a gyermeket, amikor megszűnik az idő es a föld kerete", nem szűnt meg'az élet, hanem felmagasztosult, az Ur halála mutatja, hogy beteljesült, koronát nyert'az uj élet, az otthon fénye ömlik el már rajta, a hazatérés boldog öröme. így mondta előre az Ur: "Atyám, dicsőítsd meg fiadat, hogy fiad is megdicsőitsen Téged. Es'most dicsőíts meg engem, átуam, tenmagaddal azzal a dicsőséggel, mely enyém volt Nálad, mielőtt a világ lett." /Jn. 17. 1-5./ Nagypénteken gyász van ugyan bennünk, mikor az emberi lázadás nyomorúságát#látjuk, de ünnepiünk, amikor az Urnák győzelmét, a halálban kivívott ezen egyedüli győzelmet szemléljük hitünk lényében és ezért mondjuk: Jöhetek, imádkozzunk! II. A krisztusi győzelmes halál reményünk boldog záloga. A halál beletartozott a megváltásba. Megmérkőzött igy az uj ember a sátánnak és a világgal. Minden hatalmat kipróbálhatta a bűn és a sötétség, az igazságnak tagadása, a szeretetnek a megvetése, az erő, gúny, megvetés, és a legnagyobb, amire a világ képes, a halál, mind felvonult a Krisztus és ügye ellen. Az Ur a küzdelmet vállalta, a/halált nemcsak mint engesztelést fogadta, hanem egyúttal mint küzdést is és legyőzte az ellenséget magában a halálban, mert itt
